Fotelforradalmár

Az európai kontinens messze földön legnagyobb tahója ma Magyarországra látogat, a Nemzeti Ügyek Kormánya pedig haptákban állva fogadja. Az orosz első útja egy olyan felújított emlékmű megkoszorúzásához vezet, amely az 1956-os szabadságharcot ellenforradalomnak nevezi.

via 444.hu

Nem tartozom azok közé, akik folyamatosan az emlékezetpolitikán rugóznak, sőt azok közé sem, akik miatt a Szabadság téren álló szovjet második világháborús katonai emlékművet el kéne bontani (igen, rád nézek Jobbik). De 1956 a magyar történelem egyik mérföldköve és hivatkozási alapja (és nagyon sokáig az is lesz remélem), Vlagyimir Putyin pedig éppen ezt készül ízléstelen módon meggyalázni.

A dolog "vicces" oldala, hogy 2013-ban pont a Jobbik kérdésre válaszolva a honvédelmi miniszter szerint a kormány jelezte aggályait az ilyesféle feliratok miatt, sőt módosítási javaslatot is tettek a szövegre. Ennek tükrében remélem nem csak én érzem azt, hogy Putyin lépése szimbolikus jelentőséggel bír: nem barátként, hanem megalázható csatlósként tekint ránk az Orosz Birodalom fura ura.

Pár kérdés azért maradt bennem. Például az, hogy hol van ilyenkor a kardcsörtető szabadságharcos Orbán vezette Fidesz? Az EU-val nagyon tud menni az izmozás, láthattunk rá példát, de Putyinnak úgy tűnik nem merünk beszólni, pedig az ilyen helyzetek minimum diplomáciai botrányért kiáltanak. Na és vajon mi zajlik le most egy mélymagyar jobbikos fejében és lelkében?

Putyin vizitje még el sem kezdődött, és máris sikerült botrányt kavarnia. Kíváncsian várom a nap további fejleményeit.

Rettenetesen dühös és elkeseredett vagyok, és szégyellem magam amiatt, hogy mindaz megtörténhet akár egy nap alatt is az országban, ahova születtem, aminek a nyelvét beszélem és ahol élek (egyelőre legalábbis), amik tegnap történtek.

Hogy ennek az országnak a politikai elitje (kormánytól ellenzékig) tényleg bármit megtehet, miközben tönkrebasszák ezt a szerencsétlen országot, illetve leginkább annak lakosságát. Múltkor, amikor azt írtam, hogy ha nem a netadóval, akkor majd valami mással tolják túl a biciklit ezek az idióták, nem hittem volna, hogy ilyen hamar és ennyi mindent képesek szűk két hónap (de akár csak egyetlen nap!) alatt is elkövetni a nép ellen ezek a köztörvényes bűnözők.

Hol kezdjem? A Bloombergnek nettó hülyeségeket hablatyoló miniszterelnökkel? A bársonyszékben a demonstrálók által küldött (és utolsó segélykiáltásnak szánt) csokit zabáló Führerrel és pajtásával?

via 444 via Cink via Alfahír

Vagy a magának további jelentős kedvezményeket megszavazó teljes parlamenti képviselőgárdával, miközben épp most teszik eszement módon a Budapestet elkerülő autóutat fizetőssé? Vagy az újabb négymilliárdos stadionépítési programmal, miközben a főváros legforgalmasabb metróvonala életveszélyessé válik? Esetleg a nemzet bukott sportolójával? Vagy a többszázezres táskát a munkalehetőségek elvétele ellen tüntetők előtt lóbáló miniszterelnöki főtanácsadóval? De ne feledkezzünk meg a kétharmad hiányától függetlenül ellenzéki távol maradók/átszavazók segítségével átnyomott kétharmados törvényekről sem, na meg Vona és Gyurcsány szánalmas és rettenetesen cinikus magyarázkodásáról sem!

Egyetlen nap alatt ennyi módon kimutatni, hogy mennyire szartok ti a népetek fejére, hogy mennyire elrugaszkodtatok a valóságtól, világrekord! És lenne bőven mit szemlézni akár az elmúlt pár hónapból, akár az elmúlt 5 évből, akár az elmúlt 25 évből.

Tényleg elég volt! És nem kedves MSZP, ne is reménykedjetek abban, hogy valaha is rátok fogunk szavazni!

Nem fogunk. El fogunk titeket is söpörni előbb vagy utóbb, és az úgynevezett rendszerváltás által megszületett politikai maffiasöpredék a történelem szemétdombjára fog kerülni (rájuk nézve jobb esetben) kormányostul, ellenzékestül.

Nem terveztem ma kimenni tüntetni, mert úgy éreztem, hogy létező reális és kormányképes alternatíva nélkül nincsen sok értelme. De most már ez egyre kevésbé érdekel. Iszonyú dühös vagyok, és hallatni akarom a hangom. Tegyetek ti is így! Találkozunk az utcákon!

Vida Ildikó bevallotta. Na persze nem a korrupciós vádakat, hanem, hogy tényleg nem utazhat be az USA-ba, mert kitiltották.

Mindezt két és fél hét után sikerült megtennie a kormányközeli Magyar Nemzetben. Az interjú tele van gyöngyszemekkel, érdemes elolvasni. Garantáltan felmegy a jóérzésű emberben a pumpa.

Kezdjük ott, hogy ez a nő szabály szerint elmenekült 1-2 hétre az országból, majd mikor méltóztatott hazajönni, akkor az újságírók, sőt az ellenzéki politikus(ok) elől is.

Nem érdekel, hogy őt idegileg mennyire rázta meg a hír. Az sem érdekel, ha befizetett utazása volt a Bahamákra (vagy akárhova). Ő ebben az országban a kibaszott adóhatóság vezetője, akitől normális körülmények közt elvárná az ember, hogy tisztázza a hivatalát ért nagyon komoly (lásd később) vádakat, mert ő annak a FELELŐS vezetője. Egyébiránt, ha tényleg tiszta a lelkiismerete, és ezek tényleg alaptalan vádak, akkor AZONNAL a nyilvánosság elé áll, és tisztázza a vádakat, vizsgálatot kér maga ellen, és kilátásba helyezi a lemondását. Ehelyett sunyi módon bízott abban (szerintem), hogy pár hét alatt kikopik a téma a közbeszédből, majd amikor nem így történt és elege lett, adott egy rendkívül sértődött és gyerekes interjút az Udvari Lapnak.

A második dolog, hogy itt azért nem egy névtelen betelefonáló vádolta meg az elnök asszonyt, hanem az USA korlátozza a beutazását (ami minden hibája ellenére, mégis a világ legnagyobb, demokratikusabbak közé sorolt szuperhatalma), és az USA diplomáciájának magyarországi képviselője is megfogalmazta a korrupciós vádakat. Ezek komoly vádak. Még ha feltételeznénk, hogy nem is igazak, nagyon alapos körültekintést és kivizsgálást igényelne az ügy mind a NAV, mind a kormányzat részéről (akiknek ezek szerint szólt, nézek itt Vargára, Lázárra meg Szíjjártóra). Onnantól fogva, hogy nem történt semmi, ezek a balfaszok magukat keverték gyanúba. (Azt azért meg ne higgyük, hogy pl. a Bunge, ami tőzsdén jegyzett világcég, pont egy viszonylag pici piacon kezdene el áfát csalni, majd piti módon feljelentgetni a végletekig becsületes NAV vezetőit, ezzel kockáztatva a saját nemzetközi reputációját).

A harmadik dolog, hogy mi az már, hogy majd az ő vezetésével indul vizsgálat? Először magát kéne tisztáznia, mielőtt más portáján kezdene el söprögetni.

Lehetne még néhány gyöngyszemet kiemelni a cikkből ("Az eljárásuk annyiban különbözik az ötvenes évek koncepciós pereitől, hogy azokat a pereket legalább lefolytatták."), de azt hiszem, a lényeget sikerült kiemelni.

Ez az egész úgy ügy bűzlik, ahogy van, és komolyan felveti a kérdést: mi a faszom történik ebben az országban? És hogy meddig lehet ezt csinálni?

Ki gondolta volna, hogy a húgylangyos önkormányzati választási kampány után nem sokkal már is robbannak a közéleti bombák szépen sorjában? Ráadásul elég gyilkos kombóban.

Egynek ugye itt van az egész amerikás kitiltásos botrány (ez mint kiderült az év elején meglengetett áfacsalási ügy egyik mellékzöngéjéből nőtte ki magát komoly diplomáciai balhévá), ami újfent egyértelművé tette, hogy a magyar hatalmi elit szervezett módon hatalmas összegeket lop el a közösből, és nincs senki, aki rájuk szólna (akiknek meg kéne, nem véletlen lettek kitiltva a Lehetőségek Országából).

Aztán pár napra rá sikerült ennek az inkompetens balfasz bandának kiállnia az internetadó forradalmian abszurd ötletével. Amit valószínűleg nem más, mint a magyar égbolt legfényesebb csillaga, a mi Vezérünk talált ki, hogy legyen miből kifizetni a karhatalmi dolgozóknak évek óta beígért, de mindig elhalasztott béremelését.

Ahhoz pedig nem kell politikai géniusznak lenni, hogy a két dolgot összekapcsoljuk: így lett a ma esti (kezdetben) netadó elleni tüntetés egyik fő jelszava, hogy "Bűnözőknek nem adózunk!".

Forrás: hvg.hu

És ebben a mondatban tényleg minden benne van. Nem csak az elmúlt másfél hét, hanem az elmúlt több mint négy (talán huszonöt) év minden keserve. Ugyanis telik az a bizonyos pohár: kezd egyre jobban elege lenni a magyarnak abból, hogy miközben rendszerszinten vágják meg a közös kasszát ezek a senkiháziak, újabb és újabb adóterheket rónak ki (sunyi módon közvetetten) a lakosságra. A képet nem fényesíti továbbá az sem, hogy 25 évvel a szocialista blokk összeomlása után letérünk az akkor választott (de persze közel sem tökéletes, de mégis sokkal inkább vállalható) nyugati demokratikus útról, helyette pedig Putyin és egyéb kétes hírű keleti diktátorok fürdőskurvájának igyekszik lenni a mi kedves értékközpontú mélykeresztény konzervatív kurzusunk (szigorúan érdekalapon, ugye?). És akkor még nem is beszéltünk egy halom másik fantasztikus húzásról.

Forrás: index.hu

Aztán előbb utóbb túltolják a biciklit a srácok. Ha nem most a netadóval, akkor előbb-utóbb valami más faszsággal sikerül elérniük, hogy ne csak monitorok repkedjenek a pártszékházba. A kérdés csak az, hogyha ez megtörténik, akkor mi lesz?

Ugyanis jelen pillanatban nincs potens, a társadalom által széles körben elfogadott alternatíva (ha lenne, már rég nem a Fidesz lenne hatalmon, lásd a nem a szavazók és az elégedetlenek arányát). Az MSZP és csatolmányai haldokolnak (hálistennek), rajtuk kívül pedig nincs más a politikai térképen csak a Jobbik (akik második erőként szeretik magukat feltüntetni, de azért általánosan elfogadott politikai alternatívának talán egy picit erős lenne őket nevezni) vagy az LMP és 4K! által képviselt rendszerkritikus vonal (amelyek - sajnos - nem tudtak még kitörni a rétegpárti státuszból).

Pedig ha nem lesz hamarosan valaki (vagy akár valakik), aki az általános elégedetlenséget (mit elégedetlenséget, haragot!) jól megfogalmazott és szélesebb körben elfogadott politikai akaratba és programba csatornázza hatalmas baj lesz: vagy tovább marad a Fidesz és teszi Putyin bábjává az országot, vagy jön a káosz.

Az alternatíva-nélküliség pedig sokkal nagyobb tragédiája Magyarországnak mint az, hogy mi Orbánék éppen aktuális hülyesége.

Kedves mélykeresztény családszakértők, elmentek ti bizony a halál retkes faszára! Hogy miért? Na, figyeljetek!

Gyakori téma ugye, hogy az európai demográfiai folyamatok kedvezőtlenek, öregszik a kontinens blablabla, és Magyarország ebben az értelemben Európa egyik éllovasának számít. Éppen ezért sokat hangoztatott kormányzati szándék, hogy sok gyereknek kellene születnie, de nem ám csóringeréknél, hanem lehetőleg az elképzelt középosztálynál és attól felfelé. Erről szól valahol az egykulcsos adó, vagy éppen a családi adókedvezmény.

Aztán néha előkerül valami kádéenpés agytröszt, hogy előálljon valami teljesen képtelen hülyeséggel, ami jó esetben még a Fidesz hivatalos fősodrának is felvállalhatatlan. Rossz esetben meg törvény lesz belőle. A nyugdíjrendszer felnevelt gyermekek számától való függővé tétele sajnos az utóbbi kategóriába számít. És külön felháborít, hogy már megint az én korosztályommal basznak ki a tiszteletreméltó, bölcs és (a Kádár-rendszerben) sokat tapasztalt idősebb generáció ezen jeles képviselői.

Botos Katalin (forrás: http://www.bbk.alfanet.eu/)

Mert ugyebár a dekadens modern világ kiöli az erkölcsöt meg a szeretetet ezekből a mai fiatalokból (csak a drog, a pia meg a pina!), azért nem születik elég gyerek Mária országába. Meg ahogy azt kedves Botos Katalin és neje férje elképzelik.

Személy szerint elég szkeptikusan szoktam kezelni az EU-val kapcsolatos szélsőséges megnyilatkozásokat. Az Uniót mint olyat szükségszerűnek tartom, a modern Európának egyszerűen nincs más útja, ha meg akarja állni a helyét a 21. században. Azzal már kevésbé tudok egyetérteni, amilyen irányba halad az európai integráció, de erről talán egy másik posztban majd.

A magyar politikai mainstream két ostoba megközelítésben tudja a kérdést kezelni.

Az egyik a "nemleszünkgyarmat" demagóg és az embereket végtelenül hülyének néző jelmondata, amely semmilyen viszonyt nem ápol a valósággal, igazi célja, hogy legyen egy megfoghatatlan külső ellensége a "nemzetnek", ami ellen folyamatosan lehet harcolni. A másik - legalább ugyanennyire primitív - nézet szerint az lenne a legjobb, ha Magyarország felett valóban átvenné az irányítást egy külső szerv, mert a magyarok mindent elkúrnak, bezzeg a fejlett Nyugat. (Bővebben lásd "A magyarugarizmus" c. írásom.)

Hát, az Origo körüli botrányok alapján egy egészen másféle viszonyrendszer kezd el kirajzolódni. Ugyanis minél több részlet derül ki Sáling Gergő kirúgásáról, annál gusztustalanabb összefüggésekre derül fény.

Az, ami az Origo háza táján történik, több mint felháborító, ez vitán felül áll. Nagyon sok újat ezért nem is lehet a dologhoz hozzátenni (megteszik helyettem mások, én pedig csak egyetérteni tudok a legtöbb véleménnyel), viszont ami miatt az egész kirúgósdi kialakult már megér egy-két plusz gondolatot.

Az elmúlt hetek eseménye volt, hogy az Origo pert nyert a Miniszterelnökség ellen, mivel Orbán Viktor jobb keze (a mi Jánosunk) utazgatott a nagyvilágban másodmagával, hét nap alatt kétmillió forintot elköltve. Az adófizetők pénzéből. Normális esetben ugye erről tételesen el kéne tudnia számolni bárkinek, hiszen az állam pénzét költi, de hát nem azokat a normális időket éljük most Magyarországon. Így az Origo perre ment, és nyert.

Mi volt erre Lázár reakciója? Kiadott egy rettenetesen sértett hangú közleményt (megjegyezném, le se szarná senki az utazási szokásait, ha nem az én adómból csinálná), amiben nagy duzzogva kijelenti, hogy akkor befizeti azt a szaros kétmilliót (nem is tudom, hány lélegeztetőgép jön ki ennyiből?), és akkor pont kerül az ügy végére.

Álljunk meg itt egy pillanatra! Mi az, hogy akkor befizeti a pénzt az államkasszába? Jánosom, ha bolti lopáson kapnak, attól még, hogy utólag kifizeted a lopott csoki árát, még a lopást elkövetted! Miféle jogászkodás az, hogy akkor ebben az esetben nem történt semmi, nincs itt semmi látnivaló? Azt nem tudom, hogy jogilag hogyan áll meg ez a dolog, de az biztos, hogy erkölcsileg sehogy.

A másik komolyan elgondolkodtató dolog, hogy egy látszólag piti ügyből mekkora vihar lett. Miért is? Kétmillió forint a többi stiklihez képest tényleg nem sok pénz. Mi lehet az az ok, ami miatt Lázár (vélhetően személyes sértettségből) odáig elmegy, hogy eléri egy német multinál (közvetve vagy közvetlen, oly mindegy), hogy rúgják ki a neki nem tetsző főszerkesztőt? (Feltételezve, hogy a sajtóértesülések igazak, én meg hajlandó vagyok hinni nekik.)

Remélem most már valaki tényleg vérszemet kap, és kideríti, hogy Lázár kivel és miért utazgatott el kétmilliót az adófizetők pénzéből. Mert annak oka kell hogy legyen, hogy ennyire nem akarja, hogy kiderüljön az igazság. Annál is inkább, mert ez a talpig tisztességes, becsületes ember a miniszterelnöki székre pályázik.

Az előző indulatirományom után úgy terveztem, hogy bepótolom a választások előttre szánt négyévértékelő posztomat (posztjaimat?), és immáron a választási eredmények tükrében értékelem ki az egyes politikai pártok és mozgalmak elmúlt négy évét. Erre beesik egy Schiffer-interjú Kálmán Olga műsorából, és borítja a rendet.

Figyelmeztető jel volt, hogy Török Gábor a facebookon annyival jellemezte a műsorvezető viselkedését, hogy "mélypont", de arra ami ebben az interjúban történik nehéz felkészülni. Már csak azért is, mert benne van mindannak az esszenciája, hogy miért képtelen az úgynevezett "baloldal" (de inkább csak nevezzük őket ballibeknek, a baloldalra nézve sértő őket másképp hívni) értelmes választási eredményt elérni, miért liheg a nyakában a Jobbik, és miért voltak rettenetesen messze attól, hogy majd ők most leváltják Viktort.

Már az interjú felvezetése is csodálatos, ahogy az ATV úgy tudósít a német megszállási emlékműtől, mintha kitört volna a forradalom (vagy legalábbis a tévészékházat ostromolná a felbőszített tömeg, csak most ballib oldalról). De a lényeg csak onnan kezdődik, amikor Schiffert elkezdi kérdezni Kálmán Olga, hogy mit szól ehhez az egészhez.

Schiffert ugyanis nem hozza kellő lázba az egész emlékművesdi, és ezt a műsorvezető képtelen felfogni és elfogadni. Pedig Schiffernek igaza van: az MSZP és társulata látványosan képtelen tanulni a saját hibáiból. Egy méretes választási zakó után, még csak fél percre sem esnek gondolkodóba, hogy vajon mik lehetnek a kudarc okai. Nem, inkább pótcselekvésből egy teljesen marginális és szimbolikus hülyeségen pattognak, mintha ez lenne az ország legégetőbb problémája. Mellesleg megjegyzem, hogy a Fidesz ezzel szerintem tudatosan provokálja az MSZP-t (meg a többi "szövetségesét"), tudja, hogy erre a választóközönség egyáltalán nem kíváncsi, és hülyét csinálnak magukból (ergo a Fidesz még mindig az orránál fogva tudja vezetni az ellenzéket).

Szó se róla, az emlékmű terve engem is felháborít, mint szerintem minden jó érzésű magyar állampolgárt (meg nem magyart is). De az abszolút igaz - ahogy Schiffer is kifejti, de KO látványosan képtelen felfogni -, hogy az úgynevezett ellenzéknek sokkal inkább kellett volna a kampány során (meg úgy szerintem az egész politizálása alatt) olyan problémákkal foglalkoznia mint a munkahelyteremtés, a szociális problémák, vagy ha a Jobbik megerősödésének okát keressük a vidéki "cigánykérdés". A dolgot csak tovább "édesíti", hogy Schiffer maga is holokauszt-túlélők leszármazottja, és a műsorvezető simán beletapos politikai tőkekovácsolás céljából az ő egyik (valószínűleg) legnagyobb személyes tragédiájába (valahogy meg tudok bízni Schifferben, hogy a holokauszt-kérdést érintettként jobban a helyén tudja kezelni, mint az állandóan fasisztázó rettegők, fullriszpekt neki, hogy nem borítja rá az asztalt KO-ra). Pontosan úgy, ahogy az egész balliberális média és párttömörülés kezeli kurvára felelőtlenül az egész szélsőjobboldali/fasiszta/náci témát. Mert ugye aki ilyen elsődleges kérdésekben nem úgy gondolkodik, mint ők, az csakis fasiszta nácibérenc hitlerjugend lehet. Végtelenül egysíkú és ostoba gondolkodás ez.

A másik az, hogy jellemző erre a politikai ideológiára, hogy az egész kérdés megint csak a holokausztra lett kihegyezve, holott a német megszállás kérdése azért ennél egy valamivel szélesebb téma (persze, a holokauszt tényleg az egyik legnagyobb tragédiája a '44-es eseményeknek, de azért történt itt azon kívül egy s más is).

Szóval ha valaki kíváncsi arra, hogy miért bukott meg ellenzékből is az MSZP-féle pártszövetség és úgy az egész világnézetük, annak abszolút ajánlom ezt az interjút megtekintésére és utána egy kis belső kiértékelésre. Ha netán az érintett pártok és gondolkóik is így tennének (nem fognak), akkor talán rájönnek, hogy nem azért nem sikerült a kormányváltás, mert a nép hülye.

Őszinte leszek: kibaszott nehéz bármi is írni agy a választások másnapjának reggelén. Pedig nem történt semmi meglepő, igazából a papírforma érvényesült. De átélni azt, amibe eddig csak belegondolt az ember, egészen más tapasztalat.

Forrás: választás.hu

A helyzet azért vicces, mert relatíve kurva kevesen szavaztak a Fideszre. Remélem, hogy minden kedves magyar választópolgár felteszi magának a kérdést, hogy az milyen választási rendszer már az, ahol egy 44%-os országos támogatottságú párt behúzhatja a parlamenti kétharmadot.

Feltenném továbbá a kérdést, hogy mi értelme van az egyéni választókörzeteknek? Az, hogy a végletekig torzítsa a választási eredményeket? Van-e olyan kapcsolat az egyéni mandátumot szerzett képviselők és a választópolgárok közt, amiért megéri fenntartani egy természetéből fakadóan, a választópolgári akaratot jelentősen torzító rendszert?

Vicces továbbá azt is látni, hogy vannak körzetek, ahol pár száz választóval előzte meg a Fidesz az Összefogást vagy a Jobbikot. Az pár buszoztatásnyi ember. Tényleg azon fog múlni az ország következő négy éve, hogy a nagy pártok hány buszfordulónyi embert tudnak a szavazókörzetekbe szállítani?

Persze azért ne feledjük, hogy mindennek ellenére a Fidesz egyértelműen még mindig a legtámogatottabb párt az országban. Bekövetkezett, amit már én is itt pofázok a blogon jó ideje, hogy az MSZP és szövetségesei egyrészt alkalmatlanok, másrészt képtelenek, hogy valós alternatívát nyújtsanak Orbán ellen, létezésük pedig másképp nem is lenne értelmezhető. Még ha nem is lenne végletekig torz a rendszer, akkor sem lett volna esély a kormányváltásra, ez világosan látszik az országos támogatottsági számokból. (Ezért ugye volt értelme szétbarmolni a rendszerkritikus baloldalt, kedves Együtt-PM szövetség?)

Az, hogy levonja a "kormányváltó" összefogás a következtetést, hogy kurvára nincs helyük a magyar politikában, pláne nem úgy, hogy az egyetlen alternatíva képében tetszelegnek, nem látok sok esélyt. Abban már inkább reménykedni tudok, hogy előbb-utóbb belátják a magukat baloldalinak tartó magyar választópolgárok, hogy valahol máshol kéne keresgélni a politikai otthonukat.

Fontos megemlékezni a Jobbik szerepléséről is. Ugyanis nagyon nagyot ment a párt, lényegében ők vették a legkomolyabban a kampányolást, látványos, hogy mennyi energiát öltek bele (azért egy szélsőjobb párt rebrandingje nem egy túl egyszerű feladat). Amennyit elértek vele, hogy ott lihegnek a ballibek nyakán. Ne higgyük, hogy azért van ez így, mert az országban hirtelen ennyi náci lett: az erősödés egyértelműen a kiskutyás imázskampány eredménye, és elsődlegesen a Fidesz fiatal választóit célozta. Hogy az elért eredményüket lehet-e sikerként vagy kudarcként értékelni egyik vagy másik oldalról fogalmam sincs. Kíváncsi vagyok, hogy milyen irányba indul el a párt.

Kissé neccesen, de végül az LMP is megugrotta az 5%-os küszöböt. Ami első ránézésre óriási eredménynek tűnhet, hiszen egy pártszakadás után sikerült bejutni mégis a parlamentbe. Ha a szavazatok számát nézzük, viszont látszik, hogy súlyosak az LMP veszteségei, ez pedig egyértelműen jelzi, hogy nem tudták beváltani a 2010-es választásokon rájuk szavazó protestszavazók reményeit. Mégis sikerült bejutniuk, remélem megbecsülik ezt a második esélyt, mert rajtuk kívül nem sok demokratikus rendszerkritikai hang lesz az új országgyűlésben.

Hogy mi lesz most? Jó kérdés. Én szomorú vagyok, és nem is csak a választások alacsony részvétele és a végső mandátumelosztás miatt. Egy évvel ezelőtt (de még talán fél éve is) bizakodó voltam, hogy majd most megláthatjuk a fényt a hosszú alagút végén. Most pedig azt látom, hogy nem történt lényegi változás sem a parlamentben, sem a választók fejében. Ez pedig nagy baj. 2014. április 6 aligha lesz a magyar történelem legfényesebb napjainak egyike.

Egyedül abban tudok reménykedni, hogy a következő négy évben eljut oda ez a társadalom, hogy felismeri egy új mozgalom szükségességét, és vagy beáll egy létező mögé, vagy indít egy vadonat újat. Más esélyünk nincs, itt tényleg földindulás kell. A kérdés, hogy milyen árat kell ezért fizetnünk.

Naiv voltam, mikor szűk két héttel ezelőtt optimista posztot írtam az új jelöltállítási rendszerrel kapcsolatban. Sajnos a valóság rácáfolt az akkori gondolataimra: akkor még úgy láttam, hogy ennél jobb esély arra, hogy valódi politikai alternatíva (reményeim leginkább a 4K!-ra vonatkoztak) jelenjen meg a magyar politikai palettán, egyszerűen nincs. Micsoda irónia, hogy két hét elteltével keserű szájízzel írom ezt a posztot, és pont az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve!

Ma ugyanis sokkal inkább szomorú vagyok. Szomorú vagyok egyrészt, mert rettenetesen bíztam abban, hogy a Negyedik Köztársaság (ami talán túlzás nélkül állítható, hogy a legnagyobb esélyekkel vágott neki a parlamenten kívülről a választásoknak) nem tudta összeszedni az 500 aláírást legalább 27 választókörzetben, így nem tud országos listát állítani, az egyéni körzetekben pedig annak a kb. 15 indulónak esélye sincs a törvényhozás közelébe kerülnie jelenleg. Nyilván ennek megvannak a maga okai. Pár nap alatt kiderült, hogy 500 aláírás összeszedése kurvára nem egyszerű dolog (nem csak nekik, az LMP-nek sem), kiderült, hogy az eredeti forgatókönyv nem fog működni, erre pedig nem volt felkészülve a szervezet, tehát van még hova fejlődni.