Az imént olvastam egy elég hosszú, ám annál is fontosabb és elgondolkodtatóbb posztot a Kettős Mérce blogon. A poszt írója - Langer Ármin - hosszan ecseteli, hogy miért is van szüksége a magyar belpolitikának a két nagy blokkon kívül más alternatívára, és miért is nem kínál valódi korszakváltást a Bajnai-féle csapat. Nem akarom ellopni a szerző gondolatait (amelyekkel szinte teljes mértékben tudok azonosulni), tényleg érdemes rászánni azt a kis időt, amit az említett blogbejegyzés megkíván.
Részemről csupán az alaptézist szeretném átemelni: a poláris politikai berendezkedés semmi egészséges dologhoz nem vezet.
Nézzük mi is történik most kis hazánkban! A Fidesz által manipulált bíróságok (keziccsókolom Tünde néni!) nem kifejezetten könnyítik meg az új politikai formációk bejegyzését (se PM, se E14, se 4K!). Amikor a 4K! alelnöke ezt taglalta az ATV Egyenes beszéd c. műsorában, Kálmán Olga kissé hitetlenkedve fogadta az állítást, mondván, a logika azt diktálja, hogy minél több kicsi párt legyen, mert a Fidesz úgy maradhat hatalmon. Aha. Hát, a gyakorlat nem ezt mutatja.
Csak játsszunk el a gondolattal. Ha van egy adott elit, aki minél tovább ott szeretne lenni a zsíros kondér közelében, milyen taktikához folyamodna? Egy játékost indítana, és hagyná, hogy egy elég heterogén, de rendszerkritikus ellenzék szerveződjék ellene, esetleg egy szép nap leváltsa? Vagy inkább két nagy mamutot küldene csatába, és próbálná az általa irányított média (mondjuk hívjuk őket Magyar Nemzetnek és Népszabadságnak, vagy akár HírTV-nek és ATV-nek) által azt sugallni, hogy csak ez a kettő van, tehát ha nem tetszik az egyik, akkor csak a másikra szavazhatsz? Na ugye.
De kicsit "hagyjuk most el" Magyarországot. Hol működik a világ leghíresebb deklaráltan kétpárti demokráciája? Az Amerikai Egyesült Államokban. Amelyik most épp a megfigyelési botrányoktól "hangos".
Az USA rendelkezik a világ egyik - ha nem a - legfejlettebb demokratikus intézményrendszerével. Az alkotmányuk és a jogrendszerük biztosítja a hatalmi ágak szétválasztását, a fékeket és ellensúlyokat stb. Egy szóval egy faszán felépített vár az egész. Ami mégsem működik - a látszat ellenére - olyan tökéletesen. Miért? Mert egy éhes és agresszív, de annál szűkebb hatalmi elit telepedett rá (nem most, már elég régóta).
Tud valaki lényegi különbséget mondani a demokraták és a republikánusok programjai között? Be lehet őket akárcsak egy politikai-világszemléleti rendszerbe sorolni (a neoliberalizmuson kívül)? Az olykor a négerek egyenlősége ellen ágáló pártnak most fekete (na jó csak félig fekete) elnöke van! Bárki felfedezni vél bármiféle elvhűséget a két párt háza táján? Az európai értelemben véve nem hiszem, már ami az alapértékeket illeti. Nyilván "miniprogramok" és aktuális programok tekintetében van eltérés, de ez nem zárja ki a feltevést, hogy a két párt egy akolba tartozik.
Persze, felmerülhet a kérdés, hogy mégis miért aggódok én most itt az USA demokráciájáért. Teszem azt a Prism-botrány miatt. És itt most tényleg nem a Snowden-sztori a lényeges (ahogy Plankó Gergő nagyon jól rávilágított), hanem a tényre, hogy egy ellenőrizetlen nemzetbiztonsági szerv korlátlan módon gyűjt folyamatosan adatokat a saját, sőt más országok állampolgárairól is (amihez az EU asszisztálni látszik). Persze, papíron az alkotmányuk IV. kiegészítése ezt szigorúan tiltja, mégis megtörténik. Ezt hívják rossz nyelvek jogbizonytalanságnak (akár hisszük akár nem, a sztálini szovjet alkotmány papíron elég korrekt volt). Nekem ne akarja bemesélni senki, hogy van olyan körülmény, amikor a hatalmon lévő kaszt az erejével visszaélve szembefordulhat a saját népével.
Ne higgyük, hogy ez a botrány csak az Obama-adminisztrációt érinti! Közel sincs így, valószínűleg ez már jó ideje így van, csak most derült ki (szerintem). Amit ifjabb Bush használt, azt Obama folytatta. Nehéz ilyenkor nem arra gondolni, hogy ne egy csapatban játszanának végső soron. De elég egy pillantást vetni a kampányfinanszírozási adatokra: bőven van olyan cég, aki mindkét pártot tömte lóvéval. Biztos ami biztos.
És hogy merre vezet ez a hatalmi berendezkedés? Például arra, hogy féligazságok alapján más államokat lerohanjanak egy hadsereggel, amit aztán a betelepülő vállalatok elkezdenek "benépesíteni" (csupán véletlen egybeesés lehet, hogy van némi átfedés a támogatók listája, és ezek között a cégek között). Vagy mondjuk, hogy a nyugati jólétnek olyan csekély ára van, hogy kisemmizett távol-keleti országokban rabszolgamunkával gyártják az ájfónt vagy a Nike cipőt. Klasszik vadkapitalista kizsákmányolást exportálnak, míg otthon fenn lehet tartani a "jófiúk" imidzsét és a viszonylagos jólétet.
Ehhez persze kell a "láthatatlan" ellenség, a terrorizmus és az ellene viselt keresztesháború, ami valóban létezik, de nem olyan szinten, hogy ez okot adjon a lakosság folyamatos monitorozására. Ily módon 9/11 áldozatainak a megbecstelenítése történik.
De a mi szempontunkból ez annyira talán nem is lényeges, Magyarország nem Amerika. A tanulság ebből, hogy lehet egy rendszer akármennyire is alkotmányos és demokratikus, a hatalmat gyakorlókon múlik, hogy az valóban fair rendszer lesz-e. A példa azt mutatja, hogy a kétpártiság a látszat fenntartására szolgál, ily módon van olyan hazug, mint az egypártrendszer (szándékosan nem írok diktatúrát). És ez aztán sok mindenről szól, de nem az ország népének boldogításáról.
Ha ezt nézzük, akkor azért találunk párhuzamot. Rögtön a '90-es évek elején létrejött olajmaffia tömte pénzekkel a pártokat (mindet), aztán a volt olajosokból lettek pl. az éjszakai élet háborítatlan kiskirályai (vagy ha úgy tetszik oligarchái). Persze nem csak közülük emelkedtek ki főméltóságos urak. Ott van a most nagy hisztit csapó volt Áfész elnök úrtól kezdve mindenki kedvenc "polipjáig", aki egyik kezével az MLSZ-t igazgatja és helyi gazdák elől nyeri el a földeket, a másikkal pedig Bajnai mozgalmát támogatja pénzzel (amitől rögtön mentesül is az oligarcha jelző alól).
A logikai megközelítésem picit eltér az első bekezdésben említett posztétól, de a végkövetkeztetésem ugyanaz. A folyamatos politikai árokásás és a kétpártiság egy hazug és torz demokráciát szül, ami nem az állampolgárok érdekeit nézi, hanem egy szűk elitét. Ezért van szükség hiteles rendszerkritikus erőkre. Ezért félnek tőlük a nagyurak. Megjegyzem, van is mitől.