Valószínűleg a sajtó napokig a bajai megismételt időközivel fog foglalkozni, aminek valós tétje semmi, szimbolikus jelentősége viszont annál inkább van. A magam részéről nem szeretnék mély okfejtésbe kezdeni, szerintem az egész utaztatós, negatívkampányos, egymást kamerázós, gulyásfőzős cirkusz magáért beszél. A 444 egészen jól összefoglalta a dolog lényegét, akit érdekel, annak melegen ajánlom a cikket.

Én csak egyetlen dolgot szeretnék megjegyezni: az, hogy ez az ügy ilyen jelentőséget kapott egyrészt tök jó, másrészt meg (és sokkal inkább ez az érvényes) rohadt mód szomorú.

Tök jó, mert leránt egy leplet, hogy igazából hogyan is űzik a nagy pártok a választási ipart. Nem riadnak vissza semmilyen eszköztől, hogy "mozgósítsanak" (rossz nyelvek szerint, hogy láncszavaztassanak, bár ennek a lehetőségéről nem nagyon cikkezett a sajtó Baja kapcsán), tényleg csak a képzelet szab határt a tevékenységüknek. Ebből aztán mindenki levonhatja a magának kedves következtetést. Én például azt, hogy nem vagyok hajlandó szavazni az Orbán-Mesterházy-Gyurcsány-Bajnai tengelyre (a Jobbikra se, de itt most nem nagyon volt róluk szó).

A szomorú viszont az, hogy ez az egész cirkusz csak tovább erodálja a Magyarországon egyébként sem túl népszerű demokratikus intézményekbe vetett bizalmat. Sajnos az, hogy itt egy kutyakomédiához hasonlóan működik egy választás, csak tovább rombolja az épeszű ember választási kedvét. Talán a nagy pártok (és főként a Fidesz) nem véletlenül teszik ezt: minél kisebb a természetes választási hajlandóság, és minél inkább csúcsra pörög az ő "mozgósításuk", annál nagyobb eséllyel marad ez a rendszer, ami van, még nagyon hosszú ideig.

Éppen ezért nagy szükség lenne egy valódi rendszerváltásra, hogy egy nap le lehessen rakni egy normális Magyarország alapjait. Normális kampánnyal, normális választásokkal.