A magyar forradalmakra emlékező nemzeti ünnepek előtt hagyományosan felfokozott a politikai hangulat, mindenki próbálja kitalálni, hogy melyik oldal fog tudni újat mutatni. Ez hatványozottan igaz így fél évvel a választások előtt.
Őszintén szólva, én nagyon sok újdonságot nem vártam a mai naptól. Ennek megfelelőlen volt meglepetés (nem is kicsi!), amikor a nap végén végignéztem/olvastam az ellenzéki és a kormánypárti tömegrendezvények beszámolóit (az élőben való megtekintésüktől inkább megkíméltem magam).
Kezdeném a gyengébbik "nemmel". Az összellenzéki tüntetés röviden szólva csapnivaló volt. Nem is értem, hogy miért kellett ezt az egészet erőltetni, pláne olyan arcokkal tovább hitelteleníteni az egészet mint Kuncze és Bokros. Ki gondolhatta, hogy egy ilyen lineup-nak pozitív hozadéka lehet? A golyóstollas, kínos gegről nem is beszélve. (Valaki ezt viccesnek tartja a belvárosi értelmiségen kívül is?)
A szónokok egyéni teljesítményére úgy érzem teljesen fölösleges sok szót vesztegetni. Számomra hihetetlen és egyben rettenetesen szomorú, hogy Gyurcsány csont nélkül alázta (meg) szónoktársait bebizonyítva ezzel, hogy ballib körökben még mindig ő az egyedüli, aki bárminemű retorikai képességgel rendelkezik. Persze ettől kifelé nem lesz se nem jobb, se nem hitelesebb. Mindeközben Bajnairól lerí, hogy csak a "magasértelmiségből" tud kiindulni, fogalma nincs arról, hogyan szólítsa meg a "kisembert"; Mesterházynak pedig nem ártana felfogni, hogy attól még, hogy ő a jani a pártján belül, a komfortzónáján kívül már alkalmatlan bármilyen komolyabb feladat ellátására. Ezt a DK-s aktivisták be is bizonyították rögtön a beszédjének az elején.
Összegezve: az "összellenzéki" demonstráció tökéletesen bemutatja, hogy a ballib elit még mindig képtelen a "belvárosi szalonok" világán kívül gondolkodni, valamint hogy ezek még mindig egymás nyírásával vannak elfoglalva (fél évvel a választások előtt!), és az "orbántakaroggyon" kívül semmilyen épkézláb üzenetet nem tudnak megfogalmazni. Belegondolni sem merek, hogy egy esetleges koalíciós kormányzás milyen káoszba taszítaná az országot.
Mondjuk ettől nem kell különösebben tartanunk. A kérdés ugyanis szerintem nem az, hogy megverik-e a Fideszt 2014-ben (nem fogják), hanem az, hogy Orbán újra tudja-e hozni a kétharmadot. Utóbbi cél érdekében pedig a narancsos úriember minden eszközt fel fog használni.
Aki azt hitte, hogy Orbán október 23-i ünnepi beszéde a szokásosan unalmas összefogás-konzultáció-történelmi párhuzam témára lesz felfűzve (mint például én), igencsak tévedett. Amit a miniszterelnök elsütött a Hősök terén, az nyílt hadüzenet volt a... ki ellen is? Hát, a nagy büdös senki ellen!
Orbán beszédének fontosabb részében belső ellenségről beszélt, azaz árulókról (értsd: összejátszanak a külső ellenséggel, azaz a SZU örökösével, az EU-val), akik szervezkednek, és ha tehetnék ma is rendőrterrorral lépnének fel ellene/ellenük. Ez már csak azért is vicces, mert ahogy fentebb taglaltam, egy rettenetesen töketlen bandáról van szó (könyörgöm, még egy osztálykirándulást sem tudnának megszervezni, nemhogy egy puccsot!). A XX. századból ismerős - habár nem pont a demokratikus rendszereket jellemző - retorika ez: a saját tábor tüzelése háborús szóképekkel, mert küzdeni kell a rettentően veszélyes ellenség ellen. Az se baj, ha igazából nincs ellenség. Minderre pedig sikerült ráerősíteni a színpadképpel. Mondhatjuk talán, hogy Orbán egyre nyíltabban kezdi a demokratikus vezető képét levetkőzni.
Így állunk tehát a hivatalos kampány indulása előtt. Adott egy fejét vesztett régi ellenzék és egy egyre inkább agresszív (de az emberek nyelvét annál jobban beszélő) és stabil háttérrel rendelkező kormányerő. Én pedig csak reménykedni tudok, hogy lesz nem szélsőjobbos és határozott rendszerkritikus ellenzéki párt jövőre a parlamentben.
