Pedig drága megboldogult Puskás Öcsi nem így vélekedett. Sajnos tényleg úgy tűnik, hogy nem volt igaza.

A magam részéről nem vagyok egy fanatikus futballrajongó, de azért ha úgy van, akkor szívesen megnézek egy-egy jobbnak ígérkező meccset, legyen az akár klub- (külföldi bajnokságok, BL stb.), akár válogatott szintű. Sőt mi több, szeretem a hazámat annyira, hogy végső soron annak szurkoljak, hogy a magyar válogatott jó meccseket játsszon (nem lesz ez másképp ezután sem). Nem lenne azzal sem semmi baj, ha NÉHA kikapnánk, a legjobbakkal is megesik az ilyen, attól még tudnék akár büszke is lenni a nemzet sportolóira. Tényleg nagyon szeretnék.

De a 8-1 azért 8-1. Még egészséges körülmények között is necces az ilyen eredményt magyarázni, nem hogy úgy, hogy gyakorlatilag a Miniszterelnök Úr hóbortja miatt százmilliárdokat ölünk a sportágba évek óta. Ami úgy tűnik jelenleg egy halott sportág itt Magyarországon.

Persze tudom, hogy nehéz dolga van a magyar fociéletnek, hiszen akarva-akaratlanul az Aranycsapat eredményeinek árnyékában kéne valami - ha nem is nagyot, de legalább - elfogadhatót alakítani. Talán ebből a nosztalgiából is fakad, hogy a politikai-gazdasági elit (főleg a jelenlegié, de így volt ez 15-20 éve is) kedvenc hobbija a futball. Hiszen nézzük meg, a Miniszterelnök Úr fociakadémiát alapít és tart fenn a kert végében nem kevés (nyilván az adózókhoz semmilyen formában nem köthető) pénzből, a pártelit tagjai olyan nagy múltú csapatokat kapnak meg mint például a Fradi vagy az MTK, kedvenc bankárunk pedig az MLSZ elnöke. Röviden fogalmazva nagy a fókusz a focin, és ez a TAO pénzeken, a földből kinövő stadionokon meg úgy eleve a költségvetésen is meglátszik. Abban reménykednek a fent említett urak, hogy attól, hogy teletömik pénzzel a sportágat majd eredmények lesznek. Pedig egyértelműen látszik, hogy nincs így.

Ugyanis a magyar foci jelenleg egy megveszekedett adóforintot sem érdemel meg. Akkor gondolnám az ellenkezőjét, ha a magyar futball bebizonyítaná vért verejtékezve, hogy megérdemli az állam támogatását. Előbb jöjjenek az eredmények, amiket pénzügyi támogatással tovább lehet fejleszteni. Ez a folyamatos pénzszivattyúzás viszont pont kiöli a teljesíteni akarást a sportágból. A nulla százmilliárddal szorozva is nulla marad.

Nézzük csak meg a magyar focistákat. Úgy csinálnak, mintha playboyok lehetnének, mint a nagyok, holott még a legjobbnak mondott focistáink is maximum középszerűnek számítanak Európában. És egy ilyen sportágra költsünk százmilliárd forintokat, építsünk neki stadionokat? Nincs azért ennél néhány fontosabb ágazat akár sporton belül, akár azon kívül (teszem azt oktatás), amikre tényleg büszkék lehetünk/lehetnénk, ha megkapnák a megérdemelt forrásokat?

Szó sincs róla, nem a káröröm szól belőlem, sokkal inkább a szomorúság. Mert ennyi pénzből, ami nekik jut, folyamatosan szégyent hoznak az országra. Ez alatt pedig nem csak a focistákat és fociadminisztrációt értem, hanem a szurkolói keménymagot is, akik lépten-nyomon égetik Magyarországot minősíthetetlen viselkedésükkel.

Nyilván ez a vereség (sem) fog semmi lényeges változást elindítani sem a magyar futballban sem az azt támogató elit tagjainak fejeiben. Épülnek a stadionok, amik majd üresen fognak ott állni, mert a kiépített infrastruktúrához előbb nem ártana valami eredményt is felmutatni. Épeszű ember pedig addig nem is fog (jókedvvel) focimeccsre itthon kijárni, amíg ilyen a hazai foci.

Zárszóként pedig hallgassuk meg a talán leginkább idevágó zeneszámot, illetve Hofi örök érvényű szavait.