Nem is tudom, hol kezdjem. Azzal, hogy na ugye? Hogy összenő, ami összetartozik? Hogy újra 2009-ben vagyunk?
Na igen. Én tényleg azt hittem, hogy a hétfői napnál hevesebb érzelmi reakciót jó ideig nem fog tudni kiváltani belőlem közéleti hír. Pedig a mai Nagy Ellenzéki Összeborulás mondhatni nem ért túlzottan nagy meglepetésként. Mégis teljesen lesokkolt.
Az, hogy a történet főszereplői honnan jöttek, csak a tudatosítás kedvéért megemlítendő:
AZ MSZP-BŐL
Tiszta 2009!
Persze, sokáig ment a huzavona, hogy akkor most külön pártban indul ez a három jól nevelt úriember, meg majd korszakot váltunk, szembenézünk a múlt hibáival és a többi baromság (amit pár szerencsétlen balfaszon - pl. Milla, PM, Szoli - kívül igazából senki sem szopott be). Végül is mint látjuk igazából teljesen fölösleges volt izgulni, ahogy az sem változtat igazán a lényegen, hogy akkor ez már egy régóta előre megírt forgatókönyv fináléja-e, vagy egyszerűen csak így alakult.
Azt viszont le merném fogadni, hogy a közös lista befutóinak kb. 90%-a olyan arcokkal lesz tele, akik 2002 és 2010 között kivették a saját részüket az államkasszából a szocialista-szabaddemokrata kormányzásból, főleg ha olyanoknak is helyt kell majd szorítani, mint Fodor Gábor (külön vicces, hogy az MSZP érezvén fölényét az Együtt kontójára vonna be új arcokat a szövetségbe). A maradékon meg osztozkodhatnak az "újak", akik az elmúlt szűk másfél évben bebizonyították, hogy bizony bármikor hajlandóak az ég felé köpni, majd aláállni.
Hogy vajon mi történhetett az Összefogás háza táján, hogy gyakorlatilag három nap alatt megegyeztek abban, amiről előtte egy éven keresztül vitatkoztak? A válasz egyszerű: forró lett a talaj. Bajnai stábjában ránéztek a közvélemény-kutatási adatokra, és rájöttek, hogy bizony az E14 jó eséllyel alulról súrolgatná egy választáson az 5%-ot. Így hát meghozták néhány parlamenti helyért a vezéráldozatot: Bajnai belemegy a közös listába, lemond a miniszterelnöki "ambícióiról" (azért az idézőjel, mert ahhoz kéne azért némi esély is a választási győzelemre). Ez a Mesterházyval szembeni vereség nyílt elismerése, és azért, hogy az MSZP szövetségen belüli egyértelmű fölényét valamelyest ellensúlyozni próbálja, meghívta Fletóékat is a buliba. Utóbbi persze (lévén az egyetlen igazi politikusalkat az egész bohóctársulatban) erre várt, mióta Bajnai 2012-ben felállt a Milla a színpadára, és ahogy láthatjuk, bejöttek a számításai, hanyatt-homlok rohan is haza. Ne legyenek kétségeink: egészen biztosan meg fog születni a megállapodás a Demokratikus Koalícióval is.
Persze, sokan majd biztos azt fogják mondani, hogy teljesen fölösleges volt ez az egész sátántangó, ugyanott tartunk, mint négy évvel ezelőtt. Egy szempontból rá kell, hogy cáfoljak erre: az egész nevetséges szappanopera igazi eredménye, hogy sikerült szinte mindenféle rendszerkritikus próbálkozást bedarálni az ellenzéki térfélen. Ennek pedig az MSZP örülhet igazán, hiszen így nála maradt az ellenzéken belüli vezető szerep, sőt nem fogják holmi új arcok a Maszopot lépten-nyomon kritizálni meg felelősségre vonni egy szövetségen belül.
Arról, hogy milyen katasztrofális következményekkel járna egy esetleges Mesterházy-kormány, már volt szó ezen blog hasábjain úgy fél évvel ezelőtt, hadd schmitteljem ide:
Mégis, miért gondolom, hogy egy esetleges MSZP-E14 győzelem még végzetesebb lehet az ország számára?
Az egyik érv, hogy ez mindenképp konzerválná, de minimum igazolná a kétpártrendszer létjogosultságát. Hivatalossá válna, hogy a Fidesz egyedüli ellenfele MSZP, az MSZP-é pedig a Fidesz. És nem, Bajnaiék nem képviselnek külön oldalt, az egyes mérések szerint 4%/7%-ra zsugorodott párt előbb vagy utóbb úgyis betagozódik valamilyen formában az MSZP-tömbbe. Ha ez történne, akkor gyakorlatilag csak tovább folytatódna a rendszer agóniája, a megújulás lehetősége a rendszer keretein belül teljesen elképzelhetetlenné válna.
A másik érv, hogy az MSZP egyáltalán nem érdemli meg, hogy újra övé legyen a kormányrúd. Nem érdemli meg a múltban elkövetett hibái miatt. Ne feledjük, nekik köszönhetjük, hogy Orbán kétharmados hatalomhoz jutott (nem a Fidesz érdeme, ő csupán a "másik oldal" szerepét játszotta, gyakorlatilag program nélkül nyerték a választást)! De talán ennél is súlyosabb hiba, hogy egy rettenetesen rossz kormányzás ellenére nem tudták érdemben növelni a szavazóbázisukat. Ez annak a jele, hogy képtelenek a megújulásra, nem hogy tudnak új szavazókat becsatornázni, még a régen elveszítetteket sem sikerül visszacsábítaniuk. Hiába a pártvagyon, hiába a médiabirodalom, hiába a kiépített országos hálózat, hiába szabadultak meg Gyurcsánytól, gyakorlatilag semmire nem voltak képesek az eltelt szűk három és fél évben. Ezért nem jár bársonyszék!
Mindennek fényében el lehet képzelni egy esetleges "szárszóista" kormány felállását. Jó eséllyel nem megoldanák, hanem tovább mélyítenék az ország válságát minden szempontból (pontosan úgy, ahogy azt a Fidesz is tette nem kiérdemelt győzelmével).
Egyvalamit viszont könnyen elfelejt mindenki: egy három párt által létrehozott közös lista esetén az alábbi szabályok érvényesülnek a 2011. évi CCIII. tv értelmében:
A közös pártlista nem szerezhet mandátumot, ha a pártlistákra és a nemzetiségi listákra leadott összes érvényes szavazat legalább tíz százalékát, kettőnél több párt által állított közös pártlista esetében legalább tizenöt százalékát nem érte el.
Tehát a jelenleg (a teljes népességen belül mért támogatottság összeadásából számolva) kb. 20-22% támogatottságot felmutató Összefogás kevesebb mint 10%-nyi távolságra van a veszélyzónától magasabbra tette saját magának a lécet, úgy, hogy két olyan pártot vont be az MSZP a szövetségbe, amelyek önmagukban kevesebbet hoznak, mint amennyivel megnehezítik a saját dolgukat (értsd: +5% kell a küszöbhöz). Ismétlésként:
Sejtésem szerint látják ezt a Fidesznél is, nem véletlen lobogtatta meg Pintér úr az ilyen esetekre félretett őszödi dossziét, mondván, hogy akkor itt az ideje a kiteregetésnek. Röviden tehát: az MSZP (és csatlósai) minden eddiginél közelebb vannak a parlamentből való kieséshez a történelmi vereséghez, legalábbis matematikai értelemben.
Még mielőtt megijednénk, hogy úristen, most akkor lehet, hogy eljön az ellenzék nélküli totális diktatúra, gondoljuk végig, hogy mi mindent veszítenénk, ha esetleg Mesterházyék (tehát az Összefogásék) történelmi vereséget szenvednének az áprilisi választásokon: egy teljesen impotens, használhatatlan, fölösleges ellenzéket, már ami az Országgyűlés padsorait illeti. Hosszú percekig tartó gondolkodás után sem jut eszembe egyetlenegy olyan akció vagy társadalmi ügy sem az elmúlt négy évből, amibe az MSZP beleállt volna tökös módon, ahogy az elvárható lenne a legnagyobb ellenzéki párttól (ennek értelmében semmiféle ellenzéki eredményt nem tudnak felmutatni). Ellenben emlékezzünk csak az áfabotrány körüli maszatolásra.
Mit nyerhetne az ország ezzel szemben? Egyrészt az egykori állampárt sokadik mutációja oda kerülne ahova való: a történelem szemétdombjára. Másrészt magamat idézve:
... egy újdonsült Fidesz-győzelem kikényszeríthetne egy nagyon komoly tisztulási folyamatot az ellenzéki térfélen. Az MSZP-blokk nemhogy érdemtelenné, hanem bizonyítottan alkalmatlanná válna arra, hogy a váltópárt szerepét töltse be. Ez pedig új energiákat szabadíthatna fel a baloldalon, teret kaphatnának új szereplők is, megadva az esélyt, hogy megszakadjon az a ciklus, ami a rendszerváltás óta mérgezi az országot, hogy enyhüljön a megosztottság.
Amíg az MSZP politikai és gazdasági networkje túszul ejti a nem fideszes szavazóbázis jó részét (és elrettenti a bizonytalanokat), addig esélytelen, hogy itt valódi változások legyenek. Ne legyenek kétségeink: ha Mesterházy helyet cserélhetne a Orbánnal, és ugyanolyan eszközök állnának rendelkezésre, semmivel sem lenne jobb a világ (pláne, ha ebben Gyurcsány és Fodor lenne a segítségére), csupán népnemzeti futóbolondok helyett "szakértők" hazudnának a pofánkba nap mint nap. Nem véletlen, hogy hallani sem akartak már egy éve sem az eredetileg 4K! által felvetett válságkormány-javaslatról. Az újabban hasonló ötlettel házaló Bokros tudomása szerint sem akarja az MSZP túlzottan megváltoztatni a Fidesz által felhúzott rendszert. Legalábbis az alábbi interjúrészlet erre enged következtetni.
Alkotmánybíróság, GVH, Médiatanács, MNB – ezeknél az intézményeknél mind pártkatonákat neveztek ki 8-12 évre. Ugyanakkor ezeket a vezetőket nem lehet megzsarolni. Már olyat is hallottam ellenzéki körökből, hogy “utána nekünk fognak fütyülni, ha mi osztjuk a pénzt”.
Az, hogy az idei választás nem a Fidesz megbuktatásáról fog szólni, az egyre nyilvánvalóbb és közhelyesebb. Az igazi kérdés, hogy hogyan fognak az ellenzéki erőviszonyok utána alakulni, és ez szerintem egyáltalán nem baj jelen helyzetet tekintve.
Ahhoz ugyanis, hogy Magyarország esélyt kapjon a valódi korszakváltásra előbb ellenzéket kell váltani, nem kormányt.
Az, hogy ez kinek fog sikerülni, a jövő zenéje.
Sajnos az LMP-ben egyre kevésbé tudok bízni ilyen szempontból. Az ökopárt továbbra is elhúzódó válságát éli meg, a belső hatalmi harcokban győztesnek látszó "baranyai lobbi" semmivel sem tűnik jobbnak és tisztességesebbnek, mint az elmúlt negyed évszázad politikai figurái.
Ezért (is) tehát legjobb esélye véleményem szerint (hosszú távon legalábbis mindenképp) a jelenlegi felhozatalból a számomra igen kedves 4K!-nak van: nagyon következetes módon tudott kimaradni ebből az egész nevetséges szappanoperából, dolgozik a programján, és ne felejtsük el, hogy az egyetlen ténylegesen új párt a baloldali politikai palettán (nem csak nevében, hanem személyi összetételét tekintve is), ami szinte nulla anyagi forrásból tudott országos ismertségre szert tenni. Jó helyzetkihasználással nagyot ugorhat a párt népszerűsége (feltételezve, hogy a párt nem fog a babérjain ülni, de miért is tenné?).
Bárhogy is alakul, izgalmas hónapoknak nézünk elébe.
Szerk.: egy súlyos hibára hívták fel a posztban menet közben a figyelmem a százalékos támogatottság és a bejutási küszöb kapcsán, ezt korrigáltam (régi részek áthúzva). A poszt lényegi mondanivalóján ez sem változtat.
