"Ha az Együtt 2014 a MSZP-vel való koalíció előszobája, akkor nem veszünk részt benne. Nagyon problémásnak tartjuk a szövetséget a szocialistákkal." (Jávor Benedek, 2012)
Nem tudom, ki hogy van vele, de engem rettenetesen fel tud dühíteni, amikor valaki próbálja a megmagyarázhatatlan dolgot egy rettenetesen logikusnak tűnő érvrendszerrel alátámasztani. Nem szokott türelmem lenni az ilyeneket végigkövetni (értsd: olvasni/hallgatni), mert általában totál értelmetlen közhelyekkel tűzdelt barokk körmondatok káoszába veszik az egész.
Scheiring Gábor az LMP listájáról bejutott PM-es független országgyűlési képviselő legutóbbi blogbejegyzésével kivételt tettem. Fel is húztam magam rajta eléggé ahhoz, hogy most billentyűzetet ragadjak.
Lehet, hogy csak az én szövegértésemmel van a probléma, de nem igazán jöttem rá, hogy ez a poszt (és úgy általában a PM) mit is akar üzenni. Egyik oldalról finoman ekézi az MSZP-t, a másikról pedig bizonygatja és örvend, hogy mennyire jól mennek a tárgyalások és a közös lista/jelöltállítás ügyében ugyanezzel a párttal (mindezt egy olyan arc vezényletével, aki stábjával együtt az MSZP seggéből nőtt ki a rendszerváltás után). Holott semmi örömre nem látok okot: ezzel a lépéssel sikerült az utolsó koporsószöget is beverni az esetleges 2014-es "korszakváltás" koporsójába, de még ha sikerülne is megverni a Fideszt '14-ben, sem várhatnánk semmi jót (szerintem).
Legfőbb problémának azt látom, hogy ezek az ellenzéki, magukat baloldalinak valló politikusok nem veszik észre, hol baltázták el a kormányváltás, sőt az új rendszerváltás lehetőségét. Pedig nem is történt annyira régen.
Egy évvel ezelőtt a nyári uborkaszezonban a magyar sajtó egy Új Pólus nevű elképzelésről cikkezett, aminek tagjai lettek volna a rendszerkritikus politikai erők (elsősorban: az akkor még egyben lévő LMP, 4K!, Szolidaritás, Milla). Lényegében ez lett volna az ellenzéki összefogás legelső lépcsője, ahol az MSZP-s múlttal rendelkező szervezeteken (az MSZP-n kívül a DK-t és az akkor még csak Haza és Haladás néven létező Bajnai-csoportot sorolom ide) kívüli "demokratikus ellenzék" helyezkedett volna közös platformra. Az világos volt már akkor is, hogy a kormányváltáshoz szükség lenne az MSZP-re is, de ahhoz, hogy a mamutpárt ne tudja az ellenzéki összefogást a saját képére formálni, szükség lett volna egy egységes rendszerkritikus erőre is, ami egy egyébként eléggé erős választói akaratot tudott volna képviselni mind az ellenzéki összefogás második lépcsőjén (az MSZP-vel való alkudozás), mind a választások alkalmával. Ez szerintem egy teljesen logikus és életképes javaslat... lett volna. (Főleg, ha mondjuk ehhez még további, nem feltétlenül baloldali csoportosulások - pl. az Ángyán körül csoportosuló kisgazda jellegű szerveződés - is tudtak volna a későbbiekben csatlakozni.)
Nem így alakultak a dolgok. 2012. október 23-án az utolsó nagy Milla által szervezett tüntetésen Bajnai Gordon bejelentette, hogy új választói szövetséget szeretne létrehozni, és ehhez már talált is partnereket a Szolidaritás és a Milla személyében. Holott a kezdeti fogadtatás pozitív volt (még én is majdnem bedőltem!), ezzel lényegében a volt MSZP-közeli vállalkozó ex-miniszterelnöknek sikerült teljesen szétrúgnia az Új Pólus kezdeményezést. Tette mindezt teljesen fölöslegesen, hiszen mint az élet azt igazolta, ez a lépés mind kampány (a Fidesz el is kezdte szépen nyírni Bajnai karakterét, valljuk be, van hozzá bőven muníció), mind stratégiai szempontból hibás lépés volt. Egyrészt túl korán történt mindez, másrészt gyakorlatilag egy nem létező szövetség lépett színre, ennek megfelelően a Bajnai-lufi szépen le is eresztett. Így nem sikerült az MSZP-vel (ami nyilván a saját hatalmi pozícióját próbálja bebiztosítani) felvenni a kesztyűt, ma már ott tartunk, hogy anélkül nem lesz Együtt-PM a parlamenti patkóban, ha nem fekszenek meg Mesterházy akaratának. Egy ilyen alávetett szerepből meg nem hiszem, hogy sok korszakváltás lesz.
Visszatérve a tavalyi eseményekhez, nincsenek illúzióim, hogy az Új Pólusból kivált és Bajnaihoz csatlakozott erők az Együtt 2014 ötletét október 22-én szülték meg. Sokkal valószínűbbnek látom azt a forgatókönyvet, hogy Bajnai stábja már hónapok óta puhította a Szolidaritást, a Millát és a későbbi PM-et (akkor még ez a fél LMP-t jelentette!), hogy csatlakozzanak hozzá. Ezt nem tartom fair húzásnak Bajnai részéről, de legalább érthető törekvésről van szó: ezeknek a szervezeteknek a hátán "hitelesebben" tudott volna a miniszterelnöki székig felmászni. Azt viszont mai napig nem értem, hogy mi volt a vonzó ezeknek az elvileg új és rendszerkritikus szervezeteknek Bajnaiban és a stábjában. Abba pedig bele sem merek gondolni, hogy az elvileg egy pártban (az LMP-ben) ülő emberek egyik fele kapott ajánlatot (más okot nem látok arra, hogy a most már PM-es arcok miért próbálták kétszer is az LMP kongresszusán átverni a Bajnai-szövetségbe való belépésre tett javaslatot), a másik meg nem. Az ilyen háttéralkukból volt elég szerintem a rendszerváltás óta.
Az én meglátásom az, hogy ha valaki felelőssé tehető azért, hogy 2014-ben nem lesz kormány- és rendszerváltás, akkor az Bajnai Gordon, és a körülötte csoportosuló régi/új arcok.
Mindennek tükrében különösen meghökkentő, hogy Scheiring Gábor az LMP végjátékáról, és arról ír, hogy a korszakváltást csak és kizárólag az Együtt-PM képviselheti. Már bocsánat, de miért lenne így? Nem látom, hogy mit tettek le ők az asztalra, hogy ezt így kijelenthessék. Azt semmiképp sem nevezném érdemnek, hogy Bajnai miniszterelnökségéért kútba dobták az Új Pólust.
A legszomorúbb, hogy ez az egész összefogós szappanopera lassan egy éve húzódik. Nincs már 10 hónap sem a választásokig, és arról nincs egy szó sem, hogy Orbán leváltásán kívül mit is akar az Együtt-PM az MSZP-vel közösen megvalósítani. Mi lenne a programjuk? Mi a hosszútávú víziójuk? A szövetség csak a jogállam helyreállításáról, vagy egy "sima" négyéves kormányzati ciklusról szól? Engem személy szerint ezek a kérdések ezerszer jobban foglalkoztatnának, mint hogy ki lesz a képviselőjelölt, hogyan állítanak listát, meg ki fog a bársonyszékbe ülni. Sajnos megint ott tartunk, hogy előbb van szó a pozícióharcról, a megvalósítandó program pedig másodlagos lesz. Ugyanez történt 2010-ben, láthatjuk, hogy mi lett az eredménye.
