Ahogy közelednek a választások, úgy irányul egyre nagyobb figyelem a közvélemény-kutatások eredményeire. Minden hónapban lehet olvasni a sajtóban, hogy melyik intézet, éppen "mire méri" az egyes pártokat, melyekhez sokszor nehezen értelmezhető vagy éppen teljesen félrevezető kommentárokat fűznek. Pedig az adatok magukért beszélnek, és ha nem egy-egy hónapot ragadunk ki, hanem trendszerűen vizsgáljuk a pártpreferenciák változását, akkor elég egyértelmű jeleket lehet kiolvasni a számokból.

Mielőtt jönne a lényeg, néhány dolog. Először is köszönetet kell mondanom a törökgáborelemez blognak, ugyanis a neves elemző bárki számára hozzáférhető módon gyűjtögeti hónapról hónapra az adatokat, így szinte kész számok állnak rendelkezésre. Másodszor néhány előzetes tudnivaló:

- Nem az egyes intézetek által mért eredményeket vizsgáltam, hanem azok átlagát (nevesítve: Medián, Ipsos, Tárki, Századvég). A Nézőpont számait teljesen figyelmen kívül hagytam. Csináltam több verziót is, de annál az "intézetnél" valami egészen egzotikus módszertant használhatnak, mert általában köszönőviszonyban sincsenek az ő általuk mért számok a többi intézetével, és az átlaghoz viszonyítva is az a következtetésem, hogy ők valami alternatív univerzumban végzik a kutatásaikat (ugyanitt Matolcsy közgazdasági elképzelései is érvényesek lehetnek). Kész szerencse, hogy van egy ilyen állami pénzen élő intézet is.

- A számok százalékban értendők és a pártok támogatottságát tükrözik az összes megkérdezett körében.

- Egy éves periódust vizsgáltam (2012. december - 2013. november).

- Az adatsor csak a parlamentben képviselővel rendelkező pártok támogatottságát mutatja (tehát: Fidesz MSZP, Jobbik, LMP, E14, DK). Részben lustaságból (az eredeti adathalmazban sincs több), részben pedig a következtetések levonására tökéletesen elegendő ennyi információ.

Lássuk akkor a számokat. Először is érdemes megnézni, hogy hogyan változott az elmúlt egy évben a szavazói kedv a fent említett pártokra vonatkozóan

Ebben igazából semmi meglepő nincs: ahogy közeledünk a választásokhoz, úgy nő egyre inkább a választási kedv (egy év alatt 10%-kal). Az azért valahol szomorú, hogy ez a növekedés szinte csak a parlamenti pártoknál csapódik le (arról nem is beszélve, hogy azon belül is melyik pártnál, de erről picit később). Részemről bízok benne, hogy legalább a 4K! a hátralévő pár hónapban erősíteni tud majd (itt még nem tükröződik a párt marihuána-legalizációért nemrégiben indított kampánya).

De akkor jöjjön a lényeg:

Hogy ebből milyen következtetéseket lehet levonni?

1. A Fidesz teljesen más ligában játszik

A grafikonon szereplő első hónap 2012. decembere, ez egy egyértelmű mélypont volt a kormánypárt támogatottságát illetően, például ekkor zajlottak a diáktüntetések is. Érdekes, hogy a mélypont a Fidesz esetében kb. 19%-ot jelent, amiről a többi párt jelenleg álmodni sem mer.

A mélyponti helyzetből a rezsicsökkentés jelentette a kiutat, a választások előtti évben majdnem hogy folyamatosan nőtt a párt támogatottsága (rövid stagnálás a trafikmutyi idején). Persze ehhez a további eszközök is adottak, például egy a párt által teljesen leuralt közmédia.

A lényegen azonban ez sem változtat: az ellenzék tevékenységének gyakorlatilag semmi hatása nincs a kormánypárt népszerűségére. Az "új" szavazók szinte biztosan kijelenthető, hogy a Fidesznél találták meg a(z átmeneti) politikai otthonukat

2. Az ellenzék labdába sem rúg

Sokszor hangoztatott közhely, hogy az ellenzék nem tud élni a kormány által feldobott magas labdákkal. Ez az ábrát nézve is igaz, az összes párt a 0-15 százalékos sávban tartózkodik (ritkább esetben mozog). Az "összellenzék" (beleértve a Jobbikot is!) támogatottsága stabilan 30% körül volt az elmúlt egy évben (31% volt egy éve, most is kb. annyi, közben volt némi "emberveszteség", amit sikerült visszaszerezni). Ebből két dolog következik: egyrészt az ellenzék gyakorlatilag nem tudott egy év alatt egy deka új szavazót sem megszólítani (nem hogy a Fidesztől elcsábítani), másrészt a meglévő 30%-os tortaszeleten osztozkodnak egymás közt.

Ha csak a "demokratikus" ellenzéket nézzük (tehát mínusz Jobbik), akkor sem sokkal másabb a trend. Egy éve picivel több támogatja volt ezeknek a pártoknak összesen, mint most.

Ha valaki, akkor az ellenzék mondatni nem teljesít jobban a választók körében. Mondjuk elnézve az elmúlt egy év szerencsétlenkedését, ez talán nem is akkora baj. Ha a számokat nézzük, kifejezetten vicces és egyben szánalmas az egész "ÖSSZEFOGÁST!!!!!444!!4!" hiszti.

3. Az MSZP beragadt

Mint legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP gyakorlatilag semmiféle fejlődést vagy komolyabb visszaesést nem produkált, fiatalítás ide vagy oda. Ez a párt a magyar politikai élet "zárványa", sejtésem szerint csupán a viszonylag aktív nyugdíjas szavazóik tartják lélegeztetőgépen Mesterházy alakulatát. Ez nem is csoda, az MSZP pontosan olyan inkompetensnek látszik a választók szemében, mint amikor 2010-ben elzavarták őket a hatalomból. Szerintem nem is tévednek akkorát.

4. A Jobbik sem teljesít jobban

Mondjuk rosszabbul sem. A szélsőjobboldali párt stabilan 8% környékén tanyázik, néha tesznek egy kis kalandozást 9% környékén (vicces, a 2010-es választásokkor, még az MSZP megszorongatásáról álmodoztak). Számomra teljesen egyértelmű, hogy eddig tart a varázs és nem tovább: a "cigánybűnözés" szóval bekerült Vona-párt jellegzetes retorikájával és témaválasztásával nem tud ennél több szavazót megszólítani.

Valószínűleg a pártközpontban is megcsinálhatták ugyanezt a diagramot, és rájöttek, hogy vagy halálukig fogják a jól ismert frázisokat szajkózni, vagy megpróbálnak a következő választás alkalmával több állami támogatást szerezni (mert hogy a kormányra kerülésükre semmi esélyük, az szinte egészen biztos, nem csak most, hanem az elkövetkezendő 10-20 éven belül, ha akkor lesz még ilyen párt egyáltalán). Ennek az eredménye lehet a metroszexuális trendiruha reklámokat idéző kampány is, amivel a fiatal Fidesz-szavazókat szeretnék megszólítani (teljesen hasonló fazonok szerepelnek a reklámjukban meg a plakátokon, mint akik a 444 által meglátogatott Fidelitas-buliban ropják, gyanítom ők lehetnek a Mandiner fő olvasóbázisa is), és többek közt ezért kezdett Vona Gábor "álruhás országjárásba".

(Ígérem, hamarosan fogok írni a Jobbik-jelenségről is, érdemes egy külön posztot a témára szánni.)

5. Bajnai Gordon, a mélyrepülő pilóta

Na jó, ez talán túlzás, mert nagyon alacsonyról nem lehet igazán mélyrepülni. A kezdetekben 14%-ra is mért (akkor még) "nempárt" gyorsan letornázta a támogatottságát 5% környékére. Ez a pár hónap alatt végbemenő meredek csökkenés a felkorbácsolt remények és az okozott csalódás számlájára írható. Érdekes módon az LMP-ből kivált PM-esek sem tudtak a helyzeten javítani, sőt a "mostmárpárt" támogatottsága szépen lassan kezdett elsorvadni (fun fact: emlékszünk még Tóta W. Bajnai-köszöntő cikkére?). Ebben semmi meglepő nincs, egy az SZDSZ értelmiségi körére építkező pártnak semmi esélye nincs arra, hogy széles szavazói rétegeket szólítson meg, és ez jól is van így.

6. Az LMP mer kicsi maradni

Az zöldpárt a legutóbbi választásokkor érte el népszerűségének maximumát, azaz pont annyi szavazatot gyűjtöttek, hogy éppen sikerült bekerülniük az Országgyűlésbe. A látványosan semmilyen komplex világképpel rendelkező kvázi civil szervezet így nem tudta magát megszívni, sőt az 5%-os küszöb elérése is komoly erőfeszítéseket kívánna a párttól.

Persze, egyáltalán nincs könnyű időszakon túl az LMP. A Bajnai-hiszti által indukált pártszakadás egyértelműen látszik a közvélemény-kutatási adatokon (ekkor sorvadt a párt 2%-osra, a veszteség eltűnt az éterben), és azóta sem sikerült megtalálni a helyüket a politikában. Vannak jó ötleteik, Schiffert személy szerint rendkívül értelmes embernek tartom (értelmesebbnek mint a többséget a T. Házban), sőt, bírom Vágó Gábor tumbliját is, de valahogy mégsem akar ez a dolog működni. Véleményem szerint a huszonvalahanyadik kongresszusát is megélt párt hatalmas hibát követett el, amikor elutasította a 4K! választási pártos javaslatát: tudhatták volna, hogy egy friss, egyelőre még náluk is kisebb, de annál határozottabb világképet képviselő párt nem fog felülni egy elempés "nyitott" listára. Pedig a 4K! pont azt tudja, amit az LMP nem: radikálisnak lenni, erre pedig a demokratikus, de rendszerkritikus erőnek hatalmas szüksége volna.

Az LMP sorsa a jövő évi választások egyik nagy kérdése. Hiába van kis pártról szó, ők a leghitelesebbek az itt vizsgáltak közül. Nem véletlenül körülöttük tűnnek fel olyan arcok mint Ángyán József, a volt navos Horváth András vagy akár a volt köztársasági elnök Sólyom László. Sajnos azt nem értem, hogy az államtól kapott pénzeket mire használták fel, mert pártépítésre látványosan nem. Mindettől függetlenül én szurkolok nekik, szükség van az ő hangjukra is.

7. Gyurcsány, a felfelé kapaszkodó troll

Ha valaki azt mondta volna nekem 2010 környékén, hogy Gyurcsánynak komoly esélye lesz egy saját párttal 5%-os eredményt elérnie a következő választásokkor, tuti hogy pofán röhögtem volna. Pedig az általa gründolt <em>háziszekta</em> az egyetlen, amely elmondhatja magáról, hogy (szigorúan magához képest) számottevően tudta növelni a támogatottságát.

A legsötétebb (a szó "ostoba" értelmében) neoliberális elveket valló Gyurcsány és követői szintén az SZDSZ romjaira akarnak alapozni, ebben pedig Bajnaiék személyében vetélytársra találtak. Az E14 folyamatos csökkenésében bizony kulcsszerepet játszik a tény, hogy Gyurcsány még mindig klasszisokkal tehetségesebb szónok és intrikus, mint Bajnai (arról nem is beszélve, hogy ő meret egyedül nyíltan megráncigálni Mesterházyék bajszát). Ennek az eredménye kemény 2% (ami egyébként több, mint amennyit Bajnaiék buktak azonos időszak alatt), legyenek vele boldogok.

8. Az "összefogásnak" semmi értelme

Ha az ember egy MSZP vagy valamelyik utódszervezete (értsd: DK, E14) által rendezett eseményen jár, kötelező showelem, hogy valaki az "összefogást" fogja hangoztatni. Az ő figyelmükbe ajánlanám a következő ábrát, beszédesebb bárminél.

Röviden: akiket hidegen hagynak ezek a pártok, magasról tesznek az "összefogásra", rohadtul nem ezen múlna a kormányváltás.

Verdikt

A fenti ábrák és a levont következtetések egyrészt roppant szórakoztatóak, de ha komolyan végiggondoljuk őket, rendkívül szomorú képet festenek a magyar pártpolitika jelenlegi állapotáról.

A folyamatosan rossz döntéseket hozó és a leggagyibb kádári megoldásokat alkalmazó Fidesz-kormányzat hátradőlve - popcornnal és sörrel a kezében - várhatná a választásokat, ugyanis a kérdés nem az, hogy nyernek-e, hanem az, hogy mennyire (az új választási szabályok ráadásul nekik kedvez). Mivel a cél az újabb kétharmad, így gondolom ők is rá fognak kapcsolni a kampányfinisig. A rezsicsökkentés önmagában 10%-nyi szavazatot hozott, és erre nincs az ellenzéknek semmiféle válasza, úgy ahogy az egész Fidesz-éra ellenében sem tudnak hihető alternatívát megfogalmazni és nyújtani.

Az ellenzéki pártok közvélemény-kutatási eredményeit végigtekintve még siralmasabb a kép. A Jobbik stagnálása nagyjából semmi vizet nem zavar. Az viszont, amit a balliberális elit és sajtó produkált az "összefogásnak" csúfolt szappanopera kapcsán, több mint gyalázat. Ezek a pártok és a hozzájuk közel álló értelmiségi elit látványosan nem értik a magyar embereket és választópolgárokat, és sokkal jobban érdekli őket a 20%-ukon való marakodás, mint az, hogy bármiféle áldozatot hoznának az ország érdekében (mondjuk hogy eltakarodnának a politika porondjáról). Bátor politikára és "államférfiakra" lenne szükség, de nekünk csak gyáva és puhány fráterek jutottak az ellenzék legnagyobb blokkjának soraiból. Még egyszer mondom: gyalázat.

Az LMP szenvedése sem túl szívderítő látvány, mivel ők lennének nagyjából az egyetlen párt a Parlament falain belül, akiknek el lehetne hinni, amit mondanak. Sajnos a jóakarat és a politikai érzék náluk nem jár párban, félő, hogy emiatt nem fogják az 5%-os küszöböt sem elérni, azt pedig még egyetlen párt sem élte túl Magyarországon. Én kívánom, hogy ne legyen így.

A fordulatra tehát valószínűleg nem jövőre fog sor kerülni, az ellenzéknek nem volt elég négy év Fidesz-kormányzás ahhoz, hogy kormányképes erőt tudjanak felmutatni. Legrosszabb esetben majd talán 2018-ban, remélhetőleg akkor már merőben új szereplőkkel.