Kissé elmaradt mostanság a blogolás, de ennek nem csak lustaságom volt az oka, hanem egyszerűen nem találtam olyan témát, amiről kedvem lett volna írni. Van néhány általánosabb téma talonban, és úgy is volt, hogy a napokban írok az egyikről, de "hálistennek" a tegnapi (illetve közvetve a mai) napi hírek megadták a lehetőséget, hogy valami aktuálisról szülessen írás.
Ez pedig nem más, mint a közelgő választások előszele, amitől már most fogom a fejem, pedig ennél már csak mélyebbre süllyedhet a magyar politikai elit (szándékosan nem úgy írom, hogy "mi").
Történt ugyanis, hogy tegnap a nagy ellenzéki összefogás kapott egy hatalmas zakót a Fidesztől Dunakeszin. Persze, lehet mentegetőzni és magyarázkodni, de valljuk be: se Bajnai, se az MSZP nem tudott olyan bravúrt bemutatni, hogy beelőzzék a Fideszt. Nem hogy külön-külön, de "Együtt" számolva sem. Én ennek mondjuk nem feltétlen tudnék örülni egy évvel a választások előtt egy példátlanul negatívan megítélt kormány ellenében, de ők tudják. Persze nem kell túl nagy feneket keríteni a dolognak (én sem erre akarom kihegyezni a bejegyzést), de nem ártana, ha a két nagy ellenzéki agytröszt egy kicsit magába szállna. Ugyanis egyre világosabb, hogy nem az "összefogás" mentén kéne gondolkodni (értsd: Bajnai vagy Mesterházy holdudvara fogja az ellenzéket vezetni jövőre), mert a választókat nem ez érdekli, sokkal inkább, hogy valami újat mutasson az ellenzék, hogy valódi alternatíva legyen a politikai palettán, ami elég hiteles tud lenni ahhoz, hogy az amúgy pesszimista és inaktív választókat meg tudja szólítani, hogy valóban változást tudjon hozni a politikai kultúrába, meg úgy egyébként a hatalomgyakorlásba. Mind Bajnai, mind Mesterházy ezt illetően kurvára el vannak tévedve.
Az MSZP pár héttel ezelőtt "sikerrel" bemutatta kisfilmjét, ami elmondta, hogy mennyire kurva szar hely most Magyarország, de majd ők megmutatják, hogy kell ezt. Nem ragoznám tovább a dolgot, szerintem kb. magáért beszél, hogy kiderült, a videóanyag nagy részét összeschmittelték, és rohadtul nem kerültek vele előrébb. De legalább tudjuk, hogy tökmindegy kikkel van tele a pártvezetőség (értsd: kivénhedt kommunistákkal vagy "fiatalokkal"), a lényeg nem változik: az MSZP nem tud újat mutatni, pontosan az a demagóg/hazug párt maradt, ami eddig is volt.
Sokkal érdekesebb Bajnai "húzása". Tavaly október 23-án kint voltam a Milla tüntetésen, inkább érdeklődként mint Bajnai-fanként (a "Nem tetszik a rendszer" tüntetésen is részt vettem, ami sokkal jobb volt szerintem). Ettől függetlenül ott és akkor úgy tűnt, hogy valami végre fel tudja kavarni a magyar politika állóvizét (mocsarát?), és egészen vállalható és követhető tervvel állt elő a bagázs. Akkor még úgy láttam, hogy az ellenzéknek tényleg jó lenne egy "zászló" alá beállni, mert csak így lehet esélye a Fidesz ellen. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez csak álom.
Egyrészt rögtön elindult a média és a civil szféra egy bizonyos részéről (pl.: Milla) a nagy "Bajnai-mosdatás", amivel azt akarták bizonyítani, hogy Bajnai nem "úgy" volt tagja a Gyurcsány-kormánynak, neki semmi köze nem volt ahhoz, ami ott zajlott, ő csak szakértett és pont. A gond ott van, hogy elég sokáig volt ő az NFÜ feje, irdatlan mennyiségű EU-s támogatás szétosztásáért felelt, ami fogalmazzunk úgy, nem volt egy hatalmas sikersztori. Ennek tetejében tényleg miniszter volt kedvenc Ferencünk alatt, és nem igazán rémlik, hogy ő mennyire ellenezte volna akár a 2006-os eseményeket, akár a kormányzásnak nevezett ámokfutást. Ha nem is értett vele egyet, szép csöndben lapult, mint szar a fűben, majd amikor MSZP nem talált miniszterelnököt, akkor úgy esett, hogy betölthette ezt a posztot. Persze mindez nem lenne akkora baj, ha egy ilyen politikai visszatérés során kicsit magával is sikerült volna szembenéznie, és számot vetnie a nyilvánosság előtt (amire egyébként felszólította az MSZP-t). Erre azonban nem került sor, az őt körülvevő politikai holdudvar, inkább a "magyarosabb" utat választotta: a mosdatást. Aztán persze kiderült, hogy ez nem sikerült, amire azért sikerrel rá is játszott az ország "legnagyobb civil szervezete", ami az adófizetők pénzén fasza lejárató kampányt indított ellene (sikerült is 5% körülre apasztani az új politikai tömb támogatottságát).
Másrészt ott van az "ellenzéki együttműködésnek" csúfolt hatalmi helyezkedés tragikomikuma. Először sikerült az LMP-t szétbarmolni, aminek az lett a vége, hogy a társaság kevésbé gerinces része szépen odasomfordált Gordonékhoz, aztán elkezdődött a teljesen fölösleges szarakodás az MSZP-vel, ami egy egyáltalán nem biztos választási győzelem esetére döntené el, hogy akkor ki és pontosan mit is kap a húsosfazékból. Az, hogy az országgal mi lesz esetleg, az kurvára másodlagos, ugye?
És akkor most itt jön ez (forrás):
Hihetetlen, hogy Bajnai "Szakértő" Gordon és társasága hosszas gondolkodás után erre jutott. Mivel lehetne választókat meggyőzni? Írjuk oda, hogy akkor ennyi volt a tojás, most meg patásördögorbán idején ennyi. Ezt majd jól megérti az Átlag Magyar Választópolgár, hiszen mi sem bizonyítja jobban, ki itt a legény a gáton. Mert majd ha Gordon lesz a főnök, akkor rögtön olcsóbb lesz a kaja meg a sör meg a pina, ezért szavazz rá. Remélem, hogy az elkövetkezendő egy évben ilyen, és ehhez hasonló plakátokkal fog menni a kampányolás.
Nem mondom, Orbánnak tényleg van abban szerepe, hogy az infláció meg a devizaárfolyamok szállnak el a picsába, de köszönöm szépen, én ebből így nem kérek. Egyrészt mert ez így rohadt mód demagóg (egy kormányváltástól még önmagában nem lesz olcsóbb a kenyér), másrészt mert bizonyítja, hogy sajnos megint hülyének vagyunk nézve, az állítólagosan értelmiségibb ellenzék által is. De legalább most adtak elég muníciót a magyar mémgyárnak pár napra.
Ne feledkezzünk meg közben a Fideszről sem. Mára a Metropolt és a Nemzetet hányták tele ezzel a szeméttel adóforintokból (forrás):
Külön nem kezdeném el kivesézni, hogy a rezsicsökkentés mekkora demagógia úgyszintén (talán majd egy másik poszt alkalmával). Legyen annyi elég, hogy amíg a villanyra meg gázra ma kevesebbet fizetünk, majd a kenyér (vagy a tojás) fog többe kerülni, amit már a magyar szinte észre sem fog venni. Persze az áram végfelhasználói árának kétharmada így is az állam zsebében landol. (Meg sem említem, hogy az LMP kivételével az összes parlamenti párt üdvözölte a rezsicsökkentést.)
De nem akarok túlzottan eltérni a bejegyzés apropójától: ami most történik az nem más, mint a magyar választók újbóli megvásárlása, kilóra. A kormányon lévő párt elkezd szépen lehetőségeihez mérten osztogatni, az ellenzék pedig bebizonyítja, hogy "rosszabbulélünkmintnégyéve", és olyan ígéretekkel jön, amiről úgy gondolja, hogy majd könnyen megérti a nép. A gond az, hogy közben egy országot tesznek tönkre, mert nem a valós problémák megoldásával foglalkoznak.
Számomra kezd egyértelművé válni (na jó, már egy jó ideje azzá vált), hogy a jelenlegi jobboldali és (neo)liberális (baloldalinak azért nem nevezném) politikai elit ennyit tud. Valahogy elhitetni a népességgel, hogy ők többet adhatnak nekik (poszt-kádári reflex), majd bekerülni a hatalomba, gyorsan kiépíteni a haveri elosztórendszert, aztán amikor jön a következő választás, akkor újra kezdődik az egész. A leginkább szomorú, hogy ennek a két tömbnek a kezében van a mainstream média igen nagy része, tehát az agymosás garantált.
Van remény? Talán. Öröm az ürömben, hogy azért van a politikai játszótérnek egy kicsi, de nem jelentéktelen szeglete, ahol úgy tűnik még nem mentek el otthonról: a formálódó LMP-4K! szövetség nem szállt be a játékba, bízok benne, hogy ez így is marad.
Mert a 2014-es választásoknak nem arról kéne szólnia, hogy hány forint a tojás, vagy hogy hány százalékkal csökkenti a rezsit a kormány, hanem arról, hogy hogyan kerül ki az ország a politikai-közjogi-gazdasági-kulturális-morális gödörből. Hogy végre a politikai elit rá legyen arra kényszerítve, hogy ne csak a hatalmat akarja megszerezni, hanem valóban kormányozni is tudja az országot. Aztán az út végén még az is lehet, hogy ott lesz az olcsóbb tojás meg az alacsonyabb rezsi, de a lényeg most nem ez, hanem az út, ahogy eljutunk odáig.
