Az utóbbi néhány évtized leghosszabb telén vagyunk túl (remélhetőleg most már tényleg jön a tavasz), ami ugyan nem volt brutális módon hideg, mégis ilyenkor valahogy mindig központi téma lesz a hajléktalankérdés, legalábbis a nagyobb városokban (Budapesten biztos). Nem volt ez másképp tavaly/idén sem, viszont mostanra már ez is politikai témává vált. Ez önmagában nem lenne gond, hiszen komoly társadalmi problémáról van szó, tehát közügy. A gond az, hogy minek apropóján vált azzá.
Sajnos (mint ahogy oly sok más területen is tapasztalható), egyre inkább kiviláglik, hogy a Fidesz ebben a kérdésben klasszikus módon (surprise, surprise) konzervatív álláspontot képvisel, annak is a legvegytisztább elitista jellemvonásaival, ami ellen pedig a "liberálisok" (vagy hívjuk őket akárhogy) rögtön elkezdenek ágálni. Én meg egyik oldallal sem tudok teljesen egyetérteni.
Mi is a gond? A rendszerváltás nagy változást hozott mind a közéletbe, mind az egyes emberek magánéletébe. Sajnos utóbbi kapcsán igen sokan kárvallottjai lettek a változásoknak, tömegével szűntek meg a munkahelyek, egyesek teljes anyagi kilátástalanságba kerültek, így az elmúlt 20 év alatt robbanásszerűen megnőtt a hajléktalanok száma. Mindezt köszönhetjük sok mindennek, leginkább annak, hogy a közélet (beleértve az elitet és a mainstream médiát is) magasról szarik azokra, akik a társadalom perifériájára kerültek. Ezen aztán nem segített sem a válság, sem a kimondottan szegényellenes politikát folytató kormányzat sem.
Mielőtt jobban belemennék a témába, hadd próbáljak meg egy (szerintem) közkeletű tévedést eloszlatni: hajléktalan bárki lehet, nem csak az alkoholista feleségverő iskolázatlan börtöntöltelék (szerintem ha ez igaz is, akkor sem az egyént kell elsősorban hibáztatni, inkább azon elgondolkodni, hogy miért is lehet valaki "ilyen"). Bárkivel bármikor előfordulhat olyan dolog az életben - elég csak az eladósodásra, a munkanélküliségre gondolni, nem beszélve bonyolultabb jogi vagy családi problémákról - aminek az lesz a vége, hogy az utcán találja magát mindenféle segítség nélkül. Tehát lépjünk túl azon, hogy ítélkeznénk, miért is lett valaki "csöves".
Visszatérve a fősodorhoz: igen, van hajléktalankérdés. Lehet a helyzetet jelenlegi állapotában hagyni? Aligha, senki sem szereti, ha elviselhetetlen bűz van az aluljárókban/utcákon vagy a BKV járatain, az egészségügyi kockázatokról nem is beszélve. Akkor mi a bajom a kormány politikájával? Az, hogy egy valós problémát meglovagolva próbálja a saját torz világképét bizonyítani. Értem ez alatt, hogy "megoldja" a helyzetet, miszerint az utcán lakni bűncselekmény, tehát aki ott van, azt majd jól elvisszük onnan, problem solved. Aztán a budapesti honpolgár meg hálás lehet a Fidesznek, hogy eltakarította a Blaha aluljárójából a húgyszagú hajléktalanokat. Igazából persze nem csinált semmit, a "többség" akaratát erőszakkal viszi keresztül, úgy, hogy közben nem oldja meg az igazi problémát (gy.k. a hajléktalanságot mint jelenséget), tehát ismét sikerült egy fontos gondot a szőnyeg alá söpörni látszatmegoldásokkal.
Sajnos a mainstream médiában olvasható ellenzőkkel sem tudok teljesen egyetérteni. Leszögezném, ők tényleg jót akarnak, jól teszik, hogy felemelik a szavuk az ilyen igazságtalanság ellen. Az üzenettel mégis baj van: nekem nem látszik, hogy megoldási javaslatokat tennének az asztalra, tehát az "átlagember" azt gondolja, hogy azért küzdenek, hogy a "csöveseket" visszaengedjék az aluljárókba lakni. Pedig ez sem jelent mást, mint a helyzet további eszkalálását, konzerválását. Persze javítson ki a kedves Olvasó, ha tévedek, én csupán a saját benyomásaim alapján gondolom így.
Mégis akkor hogy lehetne feloldani a látszólagos patthelyzetet? Véleményem szerint aktív állami (tág értelemben, mind állami, mind önkormányzati) szerepvállalással, tehát szolidárisak kellene lennie, oroszlánrészt kéne vállalni a helyzet kezelésében. Jelenleg sajnos ez kevésbé jellemző, nincsen erre szakosodott állami szerv, nincsenek igazán hatásos programok. Pedig sok mindenre szükség lenne.
Ajánlom először is ezt a videóriportot megtekintésre. Számomra fantasztikus és lenyűgöző dolog, hogy civil emberek ingyen, a saját éjszakáikat feláldozva próbálnak az utcán fagyoskodó hajléktalanoknak segíteni. Mégis valahol rettenetesen szomorúnak látom, hogy ezt a feladatot nem az állam látja el, sem a koordinálás sem a megvalósítás szintjén, szerintem ugyanis az nem túl igazságos, hogy a saját állampolgárait nem igyekszik megvédeni a fagytól, csak akkor, ha esetleg valaki van olyan kedves és felhívja a mentőket. Pontosan arra lenne szükség amit a menhelyesek vagy akármelyik másik hasonló civil szervezet csinál: szervezetten felkutatni ezeket az embereket, és megpróbálni segíteni rajtuk, ellátni őket.
A második dolog a hajléktalanszállók kérdése. Persze, Orbán Viktor a Czinege utcából úgy látja, hogy az embereknek nem az utcán van a helyük, hiszen van elég ágy a menhelyeken. Aki pedig egy kicsit utánanéz vagy esetleg járt már ilyen helyen, pontosan tudja, hogy milyen állapotok uralkodnak ott. Ugyanis a legtöbb hajléktalan nem jókedvéből alszik kint a mínusz 10 fokban a hidegben, ahelyett, hogy a szállón töltené az éjszakát. Egyszerűen fél attól, hogy meglopják, megverik, esetleg még durvább dolgot tesznek vele, így inkább fagyoskodik ott, ahol nagyobb biztonságban érzi magát. Ezekért az állapotokért nem a menhelyek a felelősek, ahol a dolgozók tényleg erőn felül próbálják ezt a nem túl hálás munkát elvégezni. Egyszerűen megoldatlan a helyzet, és kurva nagy forráshiány van. Pontosan ezért, szükséges lenne, hogy az állam beszálljon ezen a fronton is: egyrészt a meglévő szállók fejlesztésére kéne pénzt biztosítani, másrészt pedig új szállók megteremtésére (vagy építéssel, vagy a kurva sok kihasználatlan birtokában lévő ingatlan kihasználásával, átalakításával). Lehet, hogy létezik ilyen program, de hogy nem elég látványos - és ami még fontosabb -, nem elég nagyszabású és hatékony, az egyszer biztos. Természetesen nem gondolom, hogy ez olcsó mulatság lenne, rohadt nagy infrastruktúrát kéne kiépíteni, de könyörgöm az államnak pont az lenne a feladata, hogy a legelesettebb polgárait is segítse. És most itt nem négycsillagos szállodákra gondolok, hanem mondjuk olyan helyekre, ahol a személyzetet normálisan megfizetik (a szociális munkástól kezdve a vagyonőrökön át a takarítókig mindenkit), ahol lehetőség van az értékek megőrzésére, tisztálkodásra, mosásra, orvosi ellátásra satöbbi (tehát nem csak éjszakánként megszállni, hanem ott élni átmenetileg), mindezt európai szinten.
A harmadik dolog a társadalomba való beilleszkedés, hiszen ők legtöbbször a táradalom szélére sodródott emberek. Pontosan ezért szükség lenne, ha ezeken a szállókon lehetőség lenne nem csak a napi szükségletek kielégítésére, hanem komoly integrációs programokban való részvételre is. Gondolok ez alatt tanulási lehetőségekre, munkalehetőségre (képzések, toborzás), sőt tovább megyek: pszichológusokra, terápiás szakemberekre, akik segítenék az újra-beilleszkedést, nagyon sokan súlyos lelki gondokkal is küzdenek, gondoljunk csak az alkoholizmusra mint tünetre (persze ez sem mindenkire igaz). Tuti, hogy ilyen szolgáltatás most is létezik, de szinte biztos, hogy az állam nincs jelen ezen a területen, holott feladata lenne.
Persze most a nálam jobboldalibb és konzervatívabb olvasó felhúzza a szemöldökét: miért kéne az én adóforintjaimból akárcsak egy fillért is ilyen célokra áldozni? Azért, mert téged is zavarnak a "csövesek", és szeretnéd, ha nem lenne ott a bolhás-tetves-húgyszagú-büdös-fertőző ember. És attól, hogy a rendőrök esetleg elviszik, az a szerencsétlen még ugyanolyan marad, sőt megnyugtatlak, hogy egy hét múlva ugyanott lesz. Ha nem pont ő akkor majd egy másik hajléktalan. Ahelyett, hogy adhoc, ámde teljesen felesleges és olykor nevetséges (csúszásveszély!) intézkedésekkel próbálnánk a helyzet megoldását tettetni, inkább a probléma gyökerével kéne kezdeni valamit. Hidd el, hosszú távon jobban megérné, még neked is.
Hadd szóljak még arról a közkeletű véleményről, hogy a hajléktalanok bűnözők. Szerintem ilyen szinten nem lehet általánosítani, még akkor sem, ha mondjuk a fentebb említett pszichológiai gondok miatt néhányan közülük valóban agresszívak és bűncselekményeket követnek el. Az persze igaz, hogy mint minden társadalmi periférián, itt is felüti a fejét a bűnözés, a mindennapi élet részévé válik. Ettől függetlenül én sokkal inkább áldozatnak látom őket. Egyrészt áldozatai egy egyáltalán nem szolidáris piacorientált rendszernek, másrészt áldozatai a valódi bűnözőknek. Nem hiszem, hogy hatalmas titkot árulok el azzal, hogy Budapest utcáin létezik néhány nagyon jól szervezett bűnbanda, akik az utcán élő embereket fenyegetéssel és egyéb eszközökkel arra használják, hogy kéregessenek, természetesen a "megkeresett" pénz töredékét a koldusnak hagyva, olykor egészen elképesztő körülmények között tartott kisállatok kölcsönbe adásával. Érdekes módon nem sok olyan hírt láttam, ahol a rendőrség ilyen jellegű maffiahálózatot számolt volna fel.
Persze, lehet, hogy nincs igazam a megoldásokat illetően, viszont mindenképp szükség lenne arra, hogy az állam, mint közösség komoly szerepet vállaljon az ilyen jellegű társadalmi gondok megoldásában a civil szervezetekkel karöltve. Közösen kéne arról gondolkodni, hogy mit tehetünk azért, hogy legalább ennyivel jobb hellyé varázsoljuk a helyet ahol élünk.
