A Horváth András volt adóellenőr által indított NAV-ügy napról napra dagad, a kormánypárti (köz)média pedig szinte kínos módon próbál nem foglalkozni vele. Sőt, ha az mno.hu-n rákeresünk a NAV szóra, akkor az utolsó kapcsolódó hír 2 napos, amiben épp a HírTV-n magyarázza egy navos fejes, hogy a volt revizor anyaga összeollózott és koholmány, mint a bajai videó. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy hősünk belenyúlt könyékig a lecsóba (legutóbb ilyen az olajügyeket vizsgáló bizottság idejében volt, de akkor a politikai akarat és az államgépezet legyűrte a maffia ellen fellépő törekvéseket).
Mert Horváth András jelenleg Magyarország legnagyobb hőse. Ügye ha nem is párhuzamosságot, de bizonyos mértékig hasonlóságot mutat az amerikai szivárogtató Edward Snowden harcával. Csak nálunk nem a titkosszolgálat mindenre kiterjedő megfigyelése, hanem a primitív áfacsalás dívik.
Adott ugyanis egy a nagy nyilvánosság előtt nem ismert titok, miszerint az adócsalás (jelen esetben egészen pontosan az áfacsalás) nem bizonyos cégek magánakciói, nem elszigetelt egyedi esetek, hanem a rendszer szerves részei. Azé a rendszeré, amire leváltottuk 1989-ben a kádárizmust. A legfelháborítóbb, hogy az ellenőrzést végző hivatal pedig asszisztálni látszik hozzá.
A svindlit sokan sejtették eddig is, de kézzelfogható bizonyíték sosem volt. Eddig. Egy okos volt ellenőr hosszú tervezgetése, és az ügy logikus és eddig profinak tűnő felépítése kellett ahhoz, hogy egyáltalán nagyobb nyilvánosságot kapjon a nyilvánvaló: a magyar állampolgárok meglopásában kéz a kézben jár a politika és a gazdasági elit, oldaltól és cégformától (sőt, nemzetiségtől) függetlenül.
Talán mondani sem kell, hogy a NAV és a politikai/gazdasági elit reakciója egészen nevetséges. A NAV egy hétvége alatt lezajló és mindent rendben találó vizsgálata a legrosszabb börleszkek mozzanatait idézi. Az pedig, hogy a Fidesz és az MSZP sunnyog a témában (gy.k.: nem nagyon támogatják az LMP és Ángyán bizottságának felállítását) talán nem is annyira meglepő. Az már csak hab a tortán, hogy Csányi Sándor is meg lett szólítva. Kíváncsi leszek a politikusokon kívüli szereplőire is a történetnek.
Valahogy az eset engem az amerikai The Wire sorozatban történtekre emlékeztet. Ott is vannak lelkes nyomozók, akik valami igazán nagy dologba futnak bele, vannak is támogatóik fentről egy darabig (jelen esetben állítólag Rogán segítette egy darabon Horváthot, aki egyébként Fidesz-tag volt saját bevallása szerint), aztán amint elér egy küszöböt a felgöngyölítés, hirtelen akadályok keletkeznek. Hasonlóan járt Snowden is, és neki is rá kellett jönnie, hogy igazán nagy hatást csak a nyilvánosság és a sajtó bevonásával (tehát a rendszeren némiképp kívülről) érhet el. Erre az útra kezd Horváth is lépni: ha nem történik semmi sem a hivatalos oldalról (vajon az Ügyészség vizsgálatot fog indítani?), akkor majd ő áll a nyilvánosság elé a kezében lévő bizonyítékokkal. Ez pedig az egyik legüdvözítőbb történés az elmúlt években.
Hányszor hallhattuk politikusainktól, hogy az ország mennyire nehéz helyzetben van? De nem baj, mert igaz, hogy fájni fog, de majd holnap sokkal jobb lesz. Igaz, hogy meg kell emelnünk az áfát 27%-ra, de higgyétek el, ez csak értetek van. Közben pedig valószínűleg minden szelet kenyérrel az országot átszövő maffia zsebét tömjük, az államapparátus pedig boldogan lemond arról az ezermilliárdos nagyságrendről, ami kiesik az államkasszából.
Hősünk nyilván ezek után politikai üldözött lesz a saját hazájában, a lakájmédiánál már főzik biztosan a szaftos sztorikat róla. Én bízok benne, hogy menekülnie talán nem kell az országból, és kívánok neki sok sikert. A rendszerkritikus ellenzéknek pedig azt, hogy minden erejükkel támogassák őt.
