Ha azt hitte valaki, hogy az új év január 1-én kezdődött, hatalmasat tévedett. A múlt hét a legtöbbek számára még a pihenés, a bejgli emésztése meg a szilveszteri sokadnaposság kiheverésének jegyében telt. Január 6-án viszont szinte mindenki visszatért a "normális" kerékvágásba. Így van ezzel a magyar közélet is, én meg ahelyett, hogy kiragadnék egy témát, inkább írok az összes fontosról.

Tökéletes indítása volt a napnak/hétnek/évnek a Magyar Krónikáról szóló hír. Teljesen fölösleges ragozni a ragozhatatlant, Kerényi elvtárs olyan vegytiszta nemzeti giccsel leöntött sztálinista propagandát tol az arcunkba (természetesen állami pénzből, a Nagy Vezér részvételével), hogy el is határoztam, muszáj leszek legalább egy havi kiadványt beszerezni ebből a csodából. Unikális kordokumentum.

Szinte fel sem ocsúdtam a magyar mémgyár kapcsolódó alkotásaiból, egyszer csak Lázár pajtás csokornyakkendős képe köszönt rám a 444 címlapján. Történt ugyanis, hogy kedvenc miniviktorunk úri huncutságon vett részt egy halom kivénhedt arisztokratával, valószínűsíthetően állami cég területén (gondolom "zsebpénzből"). Az "amennyijevanannyitisér" további jelentéstartalommal bővült. A képek magukért beszélnek.

Időközben mit csinált az ellenzék? Na nem ám a feldobott magaslabdával foglalkoznak! Á, dehogy! Robbant a hír: mégis beveszik Fletót az összefogós buliba, tehát a szappanopera folytatódik! Lehet örülni a szoci lakossági fórumokon, most aztán elkergetik a Patásördögöt! Ja nem. Ahhoz 20%-nál kicsit több kéne (ha lesz egyáltalán annyi a választásokig). Alig várom a választások utáni magyarázkodást.

Ha azt hitte az ember, hogy nem lehet fokozni a fokozhatatlant, akkor megint csak tévedett. Az esti RTL-híradóban Kósa tolt egy egészen elképesztőt. Megfogalmazta a Magyar Politikus ars poetica-ját:

"Nem tudna valami olyan kérdést feltenni, amire pozitívan lehet válaszolni? (…) Az fog történni, hogy én nem erre a kérdésre válaszolok egyáltalán. De azt nekem szabad. Ön azt kérdez, amit akar, én meg arra válaszolok, amire akarok."

Tegnapi hír ugyan, de talán illik szólni róla: áll a bál az LMP-ben a listaállítás körül, Vágó nem lesz képviselő úgy tűnik, Ertsey comingoutol. A "párt" hiába próbál ráfordulni a kampányra, az őskáosz újra és újra felszínre tör. Ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy lesz-e még egyáltalán egységes LMP a választások napján.

De hogy ne csak a pártokról szóljunk: 444-en Bede Márton írása nyomán nyílt ki csak igazán a zsebemben a bicska. Az értelmiségi világutazó újságíró szemérmetlen prolialázása főcikk volt egy jó darabig a "patinás" Uj-féle újság címlapján. A "cikk" (igazából Facebook-kommentek rendkívül szellemes kommentálása) a győri Audi facebookos oldalát betámadó emberek véleményén köszörüli a nyelvét, pátoszt állítva a Jó Multinak, aki nem csak hogy a munka kegyében részesíti a magyar honpolgárt (helyenként igencsak nevetséges bérekért és munkaterhelés mellett, de mit számít az?), még a magyar sportot is támogatja, sőt még adót is fizet! Hát igen, valahol kibaszott mód szomorú, hogy Magyarországon ma ennek is örülni kell. Kedves Márton, az a baj, hogy te azokon az embereken röhögsz, akiket az a rendszer tett tanulatlan prolivá, amiért te azt se tudod, hogy akkor rajongjál-e érte, amelyik a rendszerváltáskori szabadrablás és spontán privatizáció egyenes következménye, és amelyiknek az igazi haszonélvezői az általad imádott multik. Értelmiségihez méltatlan módon rúgsz a kisemberbe. Gratulálok!

És akkor most álljunk meg egy pillanatra, és elemezzük a fent festett pillanatképet! Igen, ilyen országban élünk. Aztán miután talán rettenetesen elszomorodunk, gondoljuk végig, hogy hogyan lehetne ezen változtatni. Ezzel a gondolattal kívánnék boldog újévet minden kedves olvasómnak!