Vida Ildikó bevallotta. Na persze nem a korrupciós vádakat, hanem, hogy tényleg nem utazhat be az USA-ba, mert kitiltották.
Mindezt két és fél hét után sikerült megtennie a kormányközeli Magyar Nemzetben. Az interjú tele van gyöngyszemekkel, érdemes elolvasni. Garantáltan felmegy a jóérzésű emberben a pumpa.
Kezdjük ott, hogy ez a nő szabály szerint elmenekült 1-2 hétre az országból, majd mikor méltóztatott hazajönni, akkor az újságírók, sőt az ellenzéki politikus(ok) elől is.
Nem érdekel, hogy őt idegileg mennyire rázta meg a hír. Az sem érdekel, ha befizetett utazása volt a Bahamákra (vagy akárhova). Ő ebben az országban a kibaszott adóhatóság vezetője, akitől normális körülmények közt elvárná az ember, hogy tisztázza a hivatalát ért nagyon komoly (lásd később) vádakat, mert ő annak a FELELŐS vezetője. Egyébiránt, ha tényleg tiszta a lelkiismerete, és ezek tényleg alaptalan vádak, akkor AZONNAL a nyilvánosság elé áll, és tisztázza a vádakat, vizsgálatot kér maga ellen, és kilátásba helyezi a lemondását. Ehelyett sunyi módon bízott abban (szerintem), hogy pár hét alatt kikopik a téma a közbeszédből, majd amikor nem így történt és elege lett, adott egy rendkívül sértődött és gyerekes interjút az Udvari Lapnak.
A második dolog, hogy itt azért nem egy névtelen betelefonáló vádolta meg az elnök asszonyt, hanem az USA korlátozza a beutazását (ami minden hibája ellenére, mégis a világ legnagyobb, demokratikusabbak közé sorolt szuperhatalma), és az USA diplomáciájának magyarországi képviselője is megfogalmazta a korrupciós vádakat. Ezek komoly vádak. Még ha feltételeznénk, hogy nem is igazak, nagyon alapos körültekintést és kivizsgálást igényelne az ügy mind a NAV, mind a kormányzat részéről (akiknek ezek szerint szólt, nézek itt Vargára, Lázárra meg Szíjjártóra). Onnantól fogva, hogy nem történt semmi, ezek a balfaszok magukat keverték gyanúba. (Azt azért meg ne higgyük, hogy pl. a Bunge, ami tőzsdén jegyzett világcég, pont egy viszonylag pici piacon kezdene el áfát csalni, majd piti módon feljelentgetni a végletekig becsületes NAV vezetőit, ezzel kockáztatva a saját nemzetközi reputációját).
A harmadik dolog, hogy mi az már, hogy majd az ő vezetésével indul vizsgálat? Először magát kéne tisztáznia, mielőtt más portáján kezdene el söprögetni.
Lehetne még néhány gyöngyszemet kiemelni a cikkből ("Az eljárásuk annyiban különbözik az ötvenes évek koncepciós pereitől, hogy azokat a pereket legalább lefolytatták."), de azt hiszem, a lényeget sikerült kiemelni.
Ez az egész úgy ügy bűzlik, ahogy van, és komolyan felveti a kérdést: mi a faszom történik ebben az országban? És hogy meddig lehet ezt csinálni?