Fotelforradalmár

A Varánuszon azt taglalja a szerző, hogy az ilyen "pszichopata balfaszokat" csak a balfék kormány miatt nem zárják be. Kedves Fabius, hatalmasat tévedsz!

Az, hogy S. Ábelt büntetőjogi felelősségre kell-e vonni, nem kérdéses. Csak ahelyett, hogy megint üvöltve próbálnánk "aktuálpolitizálni" a jelenséget (ugyanis az iskolai lövöldözők léte az), gondolkodjunk el egy picit. Hogy juthat egy kétségkívül súlyos személyiségzavarral küzdő, de egyébként tök intelligens (erről a vele készült videók győztek meg) srác eddig?

A videóinterjúkon kívül egy dolog ragadta meg az S. Ábel hátterét feltáró cikkekben a figyelmem: a középiskolában is már "fura srác" volt, aki például a szünetekben a falat nézte közelről. Felteszem a kérdést: nem érdemes-e elgondolkodni azon is, hogy hogyan juthatott át a közoktatási rendszeren úgy egy fiatal fiú, hogy senki sem próbálta meg kezelni az esetét, sőt még legálisan lőfegyverhez is juthat sportlövészként?

Szerintem mindenki ismert legalább egy ilyen "fura gyereket" az iskolában, akivel általában nem barátkozik senki, sőt félnek tőle a társai furcsa szokásai miatt. A jelenlegi iskolarendszer (nemcsak a magyar) képtelen az ilyesmit kezelni, nem próbálja meg a rendszer feltárni az okokat, nemhogy segíteni azokon. Pedig szükség lenne rá, nagyon sokszor az ilyen esetek mögött családi és/vagy mentális problémák állnak. Meggyőződésem, hogy a legtöbb ilyen esetnél egy rendszer által nyújtott segítség megelőzheti az Ábeléhez hasonló incidenseket. Gondolok itt ezalatt akár a gyermeknek, akár a szüleinek nyújtott segítségre (a legtöbbször a szülő egyszerűen nem tud kezelni egy ilyen speciális esetet).

Még egyszer elmondom: nem S. Ábelt akarom védeni, bár szerintem az ő esete a leginkább sajnálatos (és szerencsés abból a szempontból, hogy senkinek nem kellett meghalnia), a büntetőjogi rendszernek működnie kell az ő esetében is. Az viszont a társadalom és az iskolarendszer felelőssége, hogy ne történhessen meg ilyen legközelebb. Sőt, lehet, ha S. Ábel is megkapja a szükséges segítséget hasznos tagja lehetett volna a társadalomnak.

"Ha az Együtt 2014 a MSZP-vel való koalíció előszobája, akkor nem veszünk részt benne. Nagyon problémásnak tartjuk a szövetséget a szocialistákkal." (Jávor Benedek, 2012)

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem rettenetesen fel tud dühíteni, amikor valaki próbálja a megmagyarázhatatlan dolgot egy rettenetesen logikusnak tűnő érvrendszerrel alátámasztani. Nem szokott türelmem lenni az ilyeneket végigkövetni (értsd: olvasni/hallgatni), mert általában totál értelmetlen közhelyekkel tűzdelt barokk körmondatok káoszába veszik az egész.

Scheiring Gábor az LMP listájáról bejutott PM-es független országgyűlési képviselő legutóbbi blogbejegyzésével kivételt tettem. Fel is húztam magam rajta eléggé ahhoz, hogy most billentyűzetet ragadjak.

Lehet, hogy csak az én szövegértésemmel van a probléma, de nem igazán jöttem rá, hogy ez a poszt (és úgy általában a PM) mit is akar üzenni. Egyik oldalról finoman ekézi az MSZP-t, a másikról pedig bizonygatja és örvend, hogy mennyire jól mennek a tárgyalások és a közös lista/jelöltállítás ügyében ugyanezzel a párttal (mindezt egy olyan arc vezényletével, aki stábjával együtt az MSZP seggéből nőtt ki a rendszerváltás után). Holott semmi örömre nem látok okot: ezzel a lépéssel sikerült az utolsó koporsószöget is beverni az esetleges 2014-es "korszakváltás" koporsójába, de még ha sikerülne is megverni a Fideszt '14-ben, sem várhatnánk semmi jót (szerintem).

Legfőbb problémának azt látom, hogy ezek az ellenzéki, magukat baloldalinak valló politikusok nem veszik észre, hol baltázták el a kormányváltás, sőt az új rendszerváltás lehetőségét. Pedig nem is történt annyira régen.

Egy évvel ezelőtt a nyári uborkaszezonban a magyar sajtó egy Új Pólus nevű elképzelésről cikkezett, aminek tagjai lettek volna a rendszerkritikus politikai erők (elsősorban: az akkor még egyben lévő LMP, 4K!, Szolidaritás, Milla). Lényegében ez lett volna az ellenzéki összefogás legelső lépcsője, ahol az MSZP-s múlttal rendelkező szervezeteken (az MSZP-n kívül a DK-t és az akkor még csak Haza és Haladás néven létező Bajnai-csoportot sorolom ide) kívüli "demokratikus ellenzék" helyezkedett volna közös platformra. Az világos volt már akkor is, hogy a kormányváltáshoz szükség lenne az MSZP-re is, de ahhoz, hogy a mamutpárt ne tudja az ellenzéki összefogást a saját képére formálni, szükség lett volna egy egységes rendszerkritikus erőre is, ami egy egyébként eléggé erős választói akaratot tudott volna képviselni mind az ellenzéki összefogás második lépcsőjén (az MSZP-vel való alkudozás), mind a választások alkalmával. Ez szerintem egy teljesen logikus és életképes javaslat... lett volna. (Főleg, ha mondjuk ehhez még további, nem feltétlenül baloldali csoportosulások - pl. az Ángyán körül csoportosuló kisgazda jellegű szerveződés - is tudtak volna a későbbiekben csatlakozni.)

Nem így alakultak a dolgok. 2012. október 23-án az utolsó nagy Milla által szervezett tüntetésen Bajnai Gordon bejelentette, hogy új választói szövetséget szeretne létrehozni, és ehhez már talált is partnereket a Szolidaritás és a Milla személyében. Holott a kezdeti fogadtatás pozitív volt (még én is majdnem bedőltem!), ezzel lényegében a volt MSZP-közeli vállalkozó ex-miniszterelnöknek sikerült teljesen szétrúgnia az Új Pólus kezdeményezést. Tette mindezt teljesen fölöslegesen, hiszen mint az élet azt igazolta, ez a lépés mind kampány (a Fidesz el is kezdte szépen nyírni Bajnai karakterét, valljuk be, van hozzá bőven muníció), mind stratégiai szempontból hibás lépés volt. Egyrészt túl korán történt mindez, másrészt gyakorlatilag egy nem létező szövetség lépett színre, ennek megfelelően a Bajnai-lufi szépen le is eresztett. Így nem sikerült az MSZP-vel (ami nyilván a saját hatalmi pozícióját próbálja bebiztosítani) felvenni a kesztyűt, ma már ott tartunk, hogy anélkül nem lesz Együtt-PM a parlamenti patkóban, ha nem fekszenek meg Mesterházy akaratának. Egy ilyen alávetett szerepből meg nem hiszem, hogy sok korszakváltás lesz.

Visszatérve a tavalyi eseményekhez, nincsenek illúzióim, hogy az Új Pólusból kivált és Bajnaihoz csatlakozott erők az Együtt 2014 ötletét október 22-én szülték meg. Sokkal valószínűbbnek látom azt a forgatókönyvet, hogy Bajnai stábja már hónapok óta puhította a Szolidaritást, a Millát és a későbbi PM-et (akkor még ez a fél LMP-t jelentette!), hogy csatlakozzanak hozzá. Ezt nem tartom fair húzásnak Bajnai részéről, de legalább érthető törekvésről van szó: ezeknek a szervezeteknek a hátán "hitelesebben" tudott volna a miniszterelnöki székig felmászni. Azt viszont mai napig nem értem, hogy mi volt a vonzó ezeknek az elvileg új és rendszerkritikus szervezeteknek Bajnaiban és a stábjában. Abba pedig bele sem merek gondolni, hogy az elvileg egy pártban (az LMP-ben) ülő emberek egyik fele kapott ajánlatot (más okot nem látok arra, hogy a most már PM-es arcok miért próbálták kétszer is az LMP kongresszusán átverni a Bajnai-szövetségbe való belépésre tett javaslatot), a másik meg nem. Az ilyen háttéralkukból volt elég szerintem a rendszerváltás óta.

Az én meglátásom az, hogy ha valaki felelőssé tehető azért, hogy 2014-ben nem lesz kormány- és rendszerváltás, akkor az Bajnai Gordon, és a körülötte csoportosuló régi/új arcok.

Mindennek tükrében különösen meghökkentő, hogy Scheiring Gábor az LMP végjátékáról, és arról ír, hogy a korszakváltást csak és kizárólag az Együtt-PM képviselheti. Már bocsánat, de miért lenne így? Nem látom, hogy mit tettek le ők az asztalra, hogy ezt így kijelenthessék. Azt semmiképp sem nevezném érdemnek, hogy Bajnai miniszterelnökségéért kútba dobták az Új Pólust.

A legszomorúbb, hogy ez az egész összefogós szappanopera lassan egy éve húzódik. Nincs már 10 hónap sem a választásokig, és arról nincs egy szó sem, hogy Orbán leváltásán kívül mit is akar az Együtt-PM az MSZP-vel közösen megvalósítani. Mi lenne a programjuk? Mi a hosszútávú víziójuk? A szövetség csak a jogállam helyreállításáról, vagy egy "sima" négyéves kormányzati ciklusról szól? Engem személy szerint ezek a kérdések ezerszer jobban foglalkoztatnának, mint hogy ki lesz a képviselőjelölt, hogyan állítanak listát, meg ki fog a bársonyszékbe ülni. Sajnos megint ott tartunk, hogy előbb van szó a pozícióharcról, a megvalósítandó program pedig másodlagos lesz. Ugyanez történt 2010-ben, láthatjuk, hogy mi lett az eredménye.

Tőlem szokatlan miniposzt következik. Jelenleg a Balaton északi partján töltöm szabadságomat szívem választottjával, ahol a múlt héten nyílt egy vadonat új CBA egy Nemzeti Dohánybolttal egy épületben egymás mellett (megjegyzés: a szállásadó helyiek sem tudják, hogy kié a bolt, lehet, hogy a "központból" nyitottak ide pont egy CBA-t és egy trafikot?). Teljesen átlagos üzlet volt, a mai napig.

Ma ugyanis a következő fogadott minket: kis műanyag gyerekasztal (talán a strandon szerezték be?) egy kifestővel és a felirattal, hogy "Gyermeke ITT várakozhat!". Képek alább slusszpoénnal.

Azért nem féltem én a trafikosokat. Miután egy ország háborog, hogy a gyerekeket kint kell hagyni egyedül és őrizetlenül az utcán, amíg apu/anyu beszalad egy doboz cigiért, itt ezt a problémát egész ügyesen megoldották. Remélem a példa ragadós lesz!

Éljen! Kezd körvonalazódni a Nagy Ellenzéki Összefogás, csatába indulhatnak a Fő Gonosz ellen a 2014-es választásokon. Bár ne tennék!

Nagyon sok médiafelületen (beleértve a mainstream és a közösségi médiát, sőt még az előző posztomra jött kommenteket is!) elhangzik az a tényként beállított vélemény, hogy az új választási rendszer miatt aki nem vesz részt az Összefogásban (értsd: nem tolja Mesterházy/Bajnai szekerét), az csakis a fideszbérenc lehet (mint például Schiffer). Hát kedveskéim, a nagy büdös lófaszt!

Ez az elképzelés a sajnálatos kétosztatú politikai gondolkodásból ered (ennek negatív hatásairól már korábban írtam). Tehát, aki nincs velünk, az csakis az ősellenségünkkel (a.k.a A Gonosszal) lehet. Ez pedig egyrészt nem igaz, másrészt rettentő módon káros, csak tovább mélyítené az egyébként is súlyos megosztottságot. Ilyen körülmények között részemről ott tartok, hogy basszátok meg, inkább nyerjen a Fidesz 2014-ben is.

Nem mintha Orbán Viktor kormánya egy fikarcnyival is jobb lenne a most ellene szövetkező "ballib" arcoknál. Szó sincs róla! A jelenlegi kormány teljesítményét, ha egy szóval kéne jellemeznem, akkor az a SZÉGYENLETES lenne, kb. az Antall- és Gyurcsány-kormányokéval vetekszik (sőt!). A különbség, hogy ezeknek a bukása borítékolható volt, míg Orbán mostani ámokfutásának megállítása finoman szólva is kétséges. Ennek okai pedig nem a Fidesz ügyességének tudhatóak be (komolyan meglepő, hogy az egykor magabiztosan kommunikáló párt milyen béna ezen a téren is), hanem a mainstream ellenzék szerencsétlenkedésének. Éppen ezért szerintem simán fogják hozni a 2014-es választást is, és nem, nem az egyébként tényleg aránytalan új választási rendszer miatt.

Mégis, miért gondolom, hogy egy esetleges MSZP-E14 győzelem még végzetesebb lehet az ország számára?

Az egyik érv, hogy ez mindenképp konzerválná, de minimum igazolná a kétpártrendszer létjogosultságát. Hivatalossá válna, hogy a Fidesz egyedüli ellenfele MSZP, az MSZP-é pedig a Fidesz. És nem, Bajnaiék nem képviselnek külön oldalt, az egyes mérések szerint 4%/7%-ra zsugorodott párt előbb vagy utóbb úgyis betagozódik valamilyen formában az MSZP-tömbbe. Ha ez történne, akkor gyakorlatilag csak tovább folytatódna a rendszer agóniája, a megújulás lehetősége a rendszer keretein belül teljesen elképzelhetetlenné válna.

A másik érv, hogy az MSZP egyáltalán nem érdemli meg, hogy újra övé legyen a kormányrúd. Nem érdemli meg a múltban elkövetett hibái miatt. Ne feledjük, nekik köszönhetjük, hogy Orbán kétharmados hatalomhoz jutott (nem a Fidesz érdeme, ő csupán a "másik oldal" szerepét játszotta, gyakorlatilag program nélkül nyerték a választást)! De talán ennél is súlyosabb hiba, hogy egy rettenetesen rossz kormányzás ellenére nem tudták érdemben növelni a szavazóbázisukat. Ez annak a jele, hogy képtelenek a megújulásra, nem hogy tudnak új szavazókat becsatornázni, még a régen elveszítetteket sem sikerül visszacsábítaniuk. Hiába a pártvagyon, hiába a médiabirodalom, hiába a kiépített országos hálózat, hiába szabadultak meg Gyurcsánytól, gyakorlatilag semmire nem voltak képesek az eltelt szűk három és fél évben. Ezért nem jár bársonyszék!

Mindennek fényében el lehet képzelni egy esetleges "szárszóista" kormány felállását. Jó eséllyel nem megoldanák, hanem tovább mélyítenék az ország válságát minden szempontból (pontosan úgy, ahogy azt a Fidesz is tette nem kiérdemelt győzelmével).

Más lenne a véleményem, ha az a forgatókönyv valósulna meg, hogy létrehozunk egy egységfrontot, ami egy ideiglenes kormány égisze alatt új alkotmányt ír, új jogállamot teremt, és válságot kezel, aztán feloszlik, hogy egy fair választáson derüljön ki, ki a legalkalmasabb jelölt. Minden bizonnyal nem így történne (ahogy erre a felvetésre az MSZP semmit sem válaszolt).

Na jó, de mégis miért lenne jobb az országnak, ha újra a Fidesz nyerne? (Úristen, nem hittem, hogy valaha ilyet fogok leírni!)

Egyrészt, mert Orbán rendszere eleve kudarcra van ítélve. Minden intézkedésükön látszik, hogy noha hosszú távra akarnak berendezkedni (lásd gránitszilárdságú alaptörvény), nem tudnak elszakadni a politikai rövidlátástól (lásd: folyamatos alkotmánymódosítások). Ez a rendszer rettenetesen instabil, előbb utóbb valaki nyakába fog ömleni a szar. A legvalószínűbb, hogy a sajátjukba. Még az sem biztos, hogy 2018-ig kihúzzák így.

Másrészt egy újdonsült Fidesz-győzelem kikényszeríthetne egy nagyon komoly tisztulási folyamatot az ellenzéki térfélen. Az MSZP-blokk nemhogy érdemtelenné, hanem bizonyítottan alkalmatlanná válna arra, hogy a váltópárt szerepét töltse be. Ez pedig új energiákat szabadíthatna fel a baloldalon, teret kaphatnának új szereplők is, megadva az esélyt, hogy megszakadjon az a ciklus, ami a rendszerváltás óta mérgezi az országot, hogy enyhüljön a megosztottság.

Mégis mit fogok tenni akkor 2014-ben? Semmiképp sem fogok otthon maradni, mert akkor tényleg a jelenlegi kormányt támogatnám. Ahogy írtam, nem fogok az MSZP-E14-re sem szavazni, a Jobbik támogatása pedig részemről kizárt. Helyes döntésnek a rendszerkritikát megfogalmazó demokratikus ellenzék támogatását vélem. Szerencsémre ezek az erők is egy platformra helyezkednek, csak sajnos egyelőre nem jut el a hangjuk a .választókhoz (meg persze van még min csiszolni nekik is), remélem ez is idővel változni fog.

Gordon nekiment Schiffernek. De nagyon dulván!

A történteket talán nem kell külön ecsetelni, mégis megteszem dióhéjban. Schifferrel készített interjút kedvenc heti fideszes lakájújságunk a Heti Válasz, amiben a rendkívül tehetséges riporter mindenáron az LMP társelnökének a szájába akarja adni, hogy "Bajnai-hálózat". Ez nem jött össze neki, de azért az interjút beharangozó online tartalomban megtették ezt a szívességet Schiffer helyett. A lényeg, hogy Bajnai egyik közeli barátja/üzlettársa bepróbálkozott a pártnál (gy.k. pénzt tolt volna bele), de ÁLLÍTÓLAG nem különösebben szimpatizált a mostani férfi társelnök, ezért ÁLLÍTÓLAG elállt a dologtól.

Erre borult a bili, mindenki felháborodott. Először Ertsey "félig LMP-tag" Katalin posztolta Facebook-ra, hogy ez pont fordítva volt, mert ők keresték meg az ipsét, aki elutasította őket. Aztán erre mindenki azt hitte, hogy valaki hazudik. Majd lekerült az Ertsey-féle poszt és (vagy előtte vagy utána) az LMP sajtósa közölte, hogy mindkét sztori igaz, csak amiről Schiffer beszélt némileg előbb történt. Nekem így összeáll a kép (mert naiv vagyok?), de persze ezt valaki vagy elhiszi vagy nem. Tény, hogy nem éppen a pártfegyelmről árulkodik az eset.

A lényeg, hogy erre mi történt E14-PM tájon. Bajnai tőle szokatlan felindultságban támadta Schiffert és a Fideszt (igen, így egy kalap alá véve a két pártot), hogy jó lenne Küllőiről leszállni, ide lőjetek!

A képre kattintva érdemes mindezt kommentekkel együtt megtekinteni, az oldal színvonala Orbán Viktor oldalával vetekszik. A gyorsaság azért figyelemre méltó.

Hogy miért posztolta ezt Bajnai? Lehet, hogy tényleg csak belefutott egy ostoba hibába, és úgy ítélt meg valamit, hogy a cikket elolvasta volna (ezt Szily László ki is fejti a Cinken). Ergo simán beszopta a Fidesz csaliját. Ha ez igaz, akkor ennek az embernek tényleg semmi politikai érzéke nincs. Ahhoz képest meg főleg nem, hogy miniszterelnök akar lenni.

A második lehetőség hasonló súlyú: nem tudta értelmezni az elolvasottakat. Mondjuk ezt feltételezem a legkevésbé, mivel üzleti életben jártas, értelmes emberről van szó.

A harmadik opció a leglehangolóbb: egy demagóg húzással próbálja az LMP ellen hergelni a saját híveit. Miért gondolom ezt? Mert egyrészt tökéletesen elérte vele a célját (tessék a kommenteket olvasgatni!). Másrészt nyílt dolog, hogy ő és a környezete nem igazán szívlelik a függetlenségpárti Schifferéket, mert nem álltak be a zászlajuk alá. Így most itt volt az alkalom rúgni bele egyet, megpróbáljuk lejáratni, úgy hogy ők legyenek az áldozatok. Ha ez így van, akkor nem tudom miféle korszakváltásról beszélünk: ugyanarról az emberekbe plántált zsigeri gyűlöletre épített kommunikációról van szó, amit jogosan bíráltak pl. a Fideszben vagy a Jobbikban (biztos rájöttek arra, hogy a szekértábor-hangulattal lehet frankón mandátumot maximalizálni). Mondjuk azért kíváncsi lennék most a belsős levlistára, hogy a volt LMP-s, jelenleg PM-es arcok milyen belsős infókat tolnak az ügyről (a lelkiismeretükről nem is beszélve).

Akkor most mindenki vegyen egy mély levegőt (tudom, úgysem így lesz, már alig várom a holnapi Kettős Mérce és Varánusz termést), és gondoljuk csak végig mi ennek az ügynek a jelentősége. Gyakorlatilag SEMMI. Egy magyar vállalkozó (aki ráadásul köthető egy másik politikai szereplőhöz, aki akkortájt kormánytag, később miniszterelnök volt, de mondjuk ezt is mindenki saját szája íze szerint ítéli meg) megkeresett egy alakulóban lévő politikai formációt, hogy tolna bele pénzt, aminek feltételeket szabott (állítólag). Ezt a formáció elutasítja. Megtörténhetett ez fordítva is (jelen esetben elvileg Schiffertől kvázi függetlenül Ertseyék által később), tehát egy formálódó párt keresett mecénást, aki finoman visszautasította őket. Erre elkezdődik a Heti Válasz (a.k.a. Fidesz) és Bajnaiék szardobálása. A semmin.

Az egészben leginkább Schiffert tudom sajnálni. Nem hiszem, hogy direkt sétált volna bele egy ilyen csapdába. Igaz, hogy az interjú során figyelt arra, hogy mit mond, de hát a fideszmédiában egészen másféle erkölcsi szabályok működnek, mint a független sajtóban azt az ember megszokhatta. Így most a Fidesz röhöghet a markába, hogy az egymással eleve rossz viszonyt ápoló ellenzékiek 10 hónappal a választások előtt egymást marják. Job well done!

Persze, kikerülhet ebből az LMP jól is. Például a lapot olvasó, de nem feltétlen elkötelezett/kiábrándult jobboldali olvasó szimpátiát táplálhat Schiffer iránt, ami a szavazófülkékben akár jól is jöhet. Az is lehet, hogy valaki a Gordon-táborból jön rá, hogy mekkora bakit követtek el, és bocsánatot kérnek (sajnos, nem tartom valószínűnek). Sőt, az is előfordulhat, hogy valaki az E14-PM szimpatizánsai közül megrökönyödik a reakciókon, és átértékeli a pártpreferenciáját. Mindenesetre sajnálnám, ha ilyen és hasonló akciókkal nyírnák ki a politikai megújulás lehetőségét a "nagyöregek".

Az imént olvastam egy elég hosszú, ám annál is fontosabb és elgondolkodtatóbb posztot a Kettős Mérce blogon. A poszt írója - Langer Ármin - hosszan ecseteli, hogy miért is van szüksége a magyar belpolitikának a két nagy blokkon kívül más alternatívára, és miért is nem kínál valódi korszakváltást a Bajnai-féle csapat. Nem akarom ellopni a szerző gondolatait (amelyekkel szinte teljes mértékben tudok azonosulni), tényleg érdemes rászánni azt a kis időt, amit az említett blogbejegyzés megkíván.

Részemről csupán az alaptézist szeretném átemelni: a poláris politikai berendezkedés semmi egészséges dologhoz nem vezet.

Nézzük mi is történik most kis hazánkban! A Fidesz által manipulált bíróságok (keziccsókolom Tünde néni!) nem kifejezetten könnyítik meg az új politikai formációk bejegyzését (se PM, se E14, se 4K!). Amikor a 4K! alelnöke ezt taglalta az ATV Egyenes beszéd c. műsorában, Kálmán Olga kissé hitetlenkedve fogadta az állítást, mondván, a logika azt diktálja, hogy minél több kicsi párt legyen, mert a Fidesz úgy maradhat hatalmon. Aha. Hát, a gyakorlat nem ezt mutatja.

Csak játsszunk el a gondolattal. Ha van egy adott elit, aki minél tovább ott szeretne lenni a zsíros kondér közelében, milyen taktikához folyamodna? Egy játékost indítana, és hagyná, hogy egy elég heterogén, de rendszerkritikus ellenzék szerveződjék ellene, esetleg egy szép nap leváltsa? Vagy inkább két nagy mamutot küldene csatába, és próbálná az általa irányított média (mondjuk hívjuk őket Magyar Nemzetnek és Népszabadságnak, vagy akár HírTV-nek és ATV-nek) által azt sugallni, hogy csak ez a kettő van, tehát ha nem tetszik az egyik, akkor csak a másikra szavazhatsz? Na ugye.

De kicsit "hagyjuk most el" Magyarországot. Hol működik a világ leghíresebb deklaráltan kétpárti demokráciája? Az Amerikai Egyesült Államokban. Amelyik most épp a megfigyelési botrányoktól "hangos".

Az USA rendelkezik a világ egyik - ha nem a - legfejlettebb demokratikus intézményrendszerével. Az alkotmányuk és a jogrendszerük biztosítja a hatalmi ágak szétválasztását, a fékeket és ellensúlyokat stb. Egy szóval egy faszán felépített vár az egész. Ami mégsem működik - a látszat ellenére - olyan tökéletesen. Miért? Mert egy éhes és agresszív, de annál szűkebb hatalmi elit telepedett rá (nem most, már elég régóta).

Tud valaki lényegi különbséget mondani a demokraták és a republikánusok programjai között? Be lehet őket akárcsak egy politikai-világszemléleti rendszerbe sorolni (a neoliberalizmuson kívül)? Az olykor a négerek egyenlősége ellen ágáló pártnak most fekete (na jó csak félig fekete) elnöke van! Bárki felfedezni vél bármiféle elvhűséget a két párt háza táján? Az európai értelemben véve nem hiszem, már ami az alapértékeket illeti. Nyilván "miniprogramok" és aktuális programok tekintetében van eltérés, de ez nem zárja ki a feltevést, hogy a két párt egy akolba tartozik.

Persze, felmerülhet a kérdés, hogy mégis miért aggódok én most itt az USA demokráciájáért. Teszem azt a Prism-botrány miatt. És itt most tényleg nem a Snowden-sztori a lényeges (ahogy Plankó Gergő nagyon jól rávilágított), hanem a tényre, hogy egy ellenőrizetlen nemzetbiztonsági szerv korlátlan módon gyűjt folyamatosan adatokat a saját, sőt más országok állampolgárairól is (amihez az EU asszisztálni látszik). Persze, papíron az alkotmányuk IV. kiegészítése ezt szigorúan tiltja, mégis megtörténik. Ezt hívják rossz nyelvek jogbizonytalanságnak (akár hisszük akár nem, a sztálini szovjet alkotmány papíron elég korrekt volt). Nekem ne akarja bemesélni senki, hogy van olyan körülmény, amikor a hatalmon lévő kaszt az erejével visszaélve szembefordulhat a saját népével.

Ne higgyük, hogy ez a botrány csak az Obama-adminisztrációt érinti! Közel sincs így, valószínűleg ez már jó ideje így van, csak most derült ki (szerintem). Amit ifjabb Bush használt, azt Obama folytatta. Nehéz ilyenkor nem arra gondolni, hogy ne egy csapatban játszanának végső soron. De elég egy pillantást vetni a kampányfinanszírozási adatokra: bőven van olyan cég, aki mindkét pártot tömte lóvéval. Biztos ami biztos.

És hogy merre vezet ez a hatalmi berendezkedés? Például arra, hogy féligazságok alapján más államokat lerohanjanak egy hadsereggel, amit aztán a betelepülő vállalatok elkezdenek "benépesíteni" (csupán véletlen egybeesés lehet, hogy van némi átfedés a támogatók listája, és ezek között a cégek között). Vagy mondjuk, hogy a nyugati jólétnek olyan csekély ára van, hogy kisemmizett távol-keleti országokban rabszolgamunkával gyártják az ájfónt vagy a Nike cipőt. Klasszik vadkapitalista kizsákmányolást exportálnak, míg otthon fenn lehet tartani a "jófiúk" imidzsét és a viszonylagos jólétet.

Ehhez persze kell a "láthatatlan" ellenség, a terrorizmus és az ellene viselt keresztesháború, ami valóban létezik, de nem olyan szinten, hogy ez okot adjon a lakosság folyamatos monitorozására. Ily módon 9/11 áldozatainak a megbecstelenítése történik.

De a mi szempontunkból ez annyira talán nem is lényeges, Magyarország nem Amerika. A tanulság ebből, hogy lehet egy rendszer akármennyire is alkotmányos és demokratikus, a hatalmat gyakorlókon múlik, hogy az valóban fair rendszer lesz-e. A példa azt mutatja, hogy a kétpártiság a látszat fenntartására szolgál, ily módon van olyan hazug, mint az egypártrendszer (szándékosan nem írok diktatúrát). És ez aztán sok mindenről szól, de nem az ország népének boldogításáról.

Ha ezt nézzük, akkor azért találunk párhuzamot. Rögtön a '90-es évek elején létrejött olajmaffia tömte pénzekkel a pártokat (mindet), aztán a volt olajosokból lettek pl. az éjszakai élet háborítatlan kiskirályai (vagy ha úgy tetszik oligarchái). Persze nem csak közülük emelkedtek ki főméltóságos urak. Ott van a most nagy hisztit csapó volt Áfész elnök úrtól kezdve mindenki kedvenc "polipjáig", aki egyik kezével az MLSZ-t igazgatja és helyi gazdák elől nyeri el a földeket, a másikkal pedig Bajnai mozgalmát támogatja pénzzel (amitől rögtön mentesül is az oligarcha jelző alól).

A logikai megközelítésem picit eltér az első bekezdésben említett posztétól, de a végkövetkeztetésem ugyanaz. A folyamatos politikai árokásás és a kétpártiság egy hazug és torz demokráciát szül, ami nem az állampolgárok érdekeit nézi, hanem egy szűk elitét. Ezért van szükség hiteles rendszerkritikus erőkre. Ezért félnek tőlük a nagyurak. Megjegyzem, van is mitől.

Tegnap mérföldkőhöz érkezett a magyar politika az új földtörvény megszavazása kapcsán. Egyrészt a Jobbik és az LMP szinte vállvetve tiltakoztak a Parlament üléstermében a kormány és a kisgazdákat kisemmiző jogszabály ellen, száz éve nem látott káoszt okozva az ülés levezetésében. Sőt még az is lehetséges, hogy ezzel és egy kis jogi csavarral végső soron meghiúsították a törvény megszavazását (persze nincs kétségem afelől, hogy előbb vagy utóbb úgyis átnyomják a törvénygyáron fideszék).

A másik mérföldkő Ángyán József kilépése a Fidesz frakciójából. Ezt nem sokkal a szavazás után jelentette be az Alkotmány utcában tartott minitüntetésen. Ez alkalomból adta az alábbi kis interjút az Index riporterének.

Azóta figyelemmel kísérem jómagam is a politikai akcióit, mióta elég nagy port kavarva kilépett a kormányból.

Tisztelt Ángyán úr!

Ön jobboldali, én pedig baloldali. Abban egészen biztos vagyok, hogy egészen más elképzeléseink vannak az ország jövőjét illetően, akár elvek, akár konkrét ügyek tekintetében. Ez így is van rendjén, meggyőződésem, hogy a fontos ügyeket éppen az ilyen jellegű viták viszik előre. Valamiben mégis egyetértünk: a közéletet meg kell tisztítani a két nagy erő mögött álló politikai maffiahálózattól, ehhez pedig valódi alternatívára van szükség.

Az általam látott gazdafórumokon Ön nagyon egyértelműen, érthetően és őszintén fogalmazott, úgy látom, hogy Önnél hitelesebben még senki sem képviselte az agráriumban élők érdekeit a rendszerváltás óta. Ez azért is hathat meglepően, mert az első Orbán-kormány idejéig még létezett egy Torgyán József által vezetett Független Kisgazda Párt, mégis szerintem sokkal méltóbb a kisgazda örökség továbbvitelére, mint az előbb említett párt.

Örülök annak is, hogy politikai szervezkedésbe kezd, hiszem, hogy a vidéken élő gazdálkodók érdekképviselete elengedhetetlen eleme kell, hogy legyen a magyar demokráciának. Ennek pedig Ön lehet a hiteles megteremtője és arca. A fenti videóinterjú alatt azt mondta, hogy az Országgyűlésben is vannak olyanok, akikkel - ahogy fogalmazott - "össze lehet kapaszkodni". Arra a kérdésre, hogy ez az LMP vagy a Jobbik viszont nem adott egyértelmű választ, mert még ezen gondolkodnia kell.

Válaszút előtt áll, és ez fontos döntés, mert ezen múlhat, hogy a jövőben valaha lesz-e hiteles képviselete a kisgazdáknak a közéletben. A felelősség jelen pillanatban nagy, és Önt terheli.

Az egyik lehetséges szövetséges a Jobbik. Ez egy egyértelműen jobboldali nézeteket (direkt nem az értékek jelzőt használom) valló politikai csoportosulás. Mondjuk ki: egy szélsőjobboldali párt. Számos olyan dolgot hangoztatnak, amely nem csak a baloldaliak, hanem minden jóérzésű ember számára elfogadhatatlan. Nem vitatom, hogy nagyon sok kérdés amit felvetnek, valóban társadalmi probléma (akár a kisebbségi helyzet, akár jelen esetben a földügy), mégis az arra adott válaszaik többnyire a gyűlöletből táplálkoznak, illetve azt lovagolják meg, egy szóval vállalhatatlanok. Nagyon sajnálatosnak tartanám, ha a kisgazdák ügye egy ilyen párt kezébe kerülne. Nagyon szomorú lennék, ha a kisgazda képviselet ismét kikacsintana a szélsőjobboldali eszmék felé, úgy ahogy az Torgyán idején történt a '90-es években.

A másik lehetőség az LMP, amelynek konferenciáján Ön is felszólalt és részt vett. Itt egyebek mellett megszólalt Sólyom László, Róna Péter, részt vett az LMP mellett az újbaloldali 4K! is. Ahogy egy nagyon jó hvg.hu cikk fogalmazott: teljesen eltérő nézeteket valló erők kerültek itt egy platformra, ami egészen szokatlan a modern demokráciákban, mert általában ezek egymással szemben állnak egy normális országban. Egy valami mégis közös bennük: meg akarják törni a Harmadik Magyar Köztársaság agóniáját, meg akarnak szabadulni a Fideszt és az MSZP-t (beleértve a Bajnai-féle csoportosulást is) mozgató gazdasági hátországtól, de nem kérnek a Jobbik által képviselt szélsőséges eszmékből. Ön úgy fogalmazott a szavazás után, hogy egy minimumban kell megállapodni. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez a platform, pontosan megfelelne ezeknek a céloknak.

Ángyán úr! Én Önt egy rendkívül szimpatikus és becsületes embernek tartom, még akkor is, ha sajnos olyan törvényekhez adta a nevét (elsősorban itt az Alaptörvényre gondolok), amelyek számomra elfogadhatatlanok. Egy nap remélem választ ad arra a kérdésre is, hogy megbánta-e, hogy a földügyeken kívül más ügyekben csendben maradt. Ettől függetlenül reménykedek benne, hogy a frakcióból való kilépésével sikerül valami nagyon pozitívat elindítania ebben az országban. Ahogy említettem, nagy teher és felelősség ez, de én bízok Önben.

Trianon máig nem begyógyult seb a magyar nemzettudaton, amit ráadásul teljesen félrekezel az aktuálpolitika, ezzel súlyosbítja a károkat. Például úgy, hogy szavazati jogot kapnak a határon túli magyarok.

(Forrás: http://elib.kkf.hu/)

Június 4-e van, a Nemzeti Összetartozás napja. Ez az emléknap azon kevés Fidesz-intézkedések közé tartozik, amit én is tudok támogatni, sőt az is pozitívum, hogy nem a revizionizmusról szól (legalábbis eddig úgy tűnik), hanem egy tényleg tragikus dologról emlékezünk meg. Az, hogy ezt egy teljesen nevetséges dallal tesszük idén, az már más kérdés (leginkább fail kategória). Sajnos a helyzet azonban nem ennyire egyszerű.

Trianon kérdésköre a jobboldal (főleg annak radikálisabb és szélsőségesebb részén) számára még mindig vesszőparipa, elvi közös nevező, míg a "balliberálisok" számára olyan dolog, amiről beszélni már súrolja a fasizmus határait. Amit pedig napjainknak üzen, arról esik a legkevesebb szó: megpróbálni mindent megtenni annak érdekében, hogy a határokon túl élő magyarság minden szempontból (kultúrális, politikai stb.) önálló tudjon maradni kisebbségként az országban, ahol él.

Az első világháború lezárásának kegyetlen fejezete volt számunkra a békekötés: hihetetlen mód aránytalanul büntették az éppen felbomló Osztrák-Magyar Monarchiából kiszakadt Magyarországot mint vesztest (tehát "bűnöst"). Balszerencsénkre a környező újonnan létrejövő országok a győztes csapatban játszottak, így némileg jobban tudták érvényesíteni érdekeiket vélt vagy valós sérelmeik mentén (nem beszélve a legendáról, hogy Clemanceau családi okok miatt rühellte a magyarokat). Ha ezt nézzük, akkor még olcsón meg is úsztuk.

(Forrás: http://pannoca.wordpress.com)

Persze ez sovány vigasz. Az mindenképpen várható volt, hogy a 19. században demográfiailag teljesen átrajzolódott egykori Magyar Királyság területe nem maradhat egyben (szerintem, ha nem az első világháború békekötése okán, akkor más módon), de mindenféle statisztikák meghamisítása révén teljesen magyar ajkú területek is elcsatolásra kerültek. Ez egyrészt hatalmas seb a nemzetnek, de rengeteg iparilag is fontos terület került át más országokhoz. A határokon kívül rekedt magyarok sorsa személyenként nézve is tragédia volt, amit csak súlyosbítottak a különböző áttelepítések. És mai napig nem tudtuk ezt feldolgozni.

A rövid Tanácsköztársaság háborúskodása után (ahol átmenetileg sikerült területeket visszaszerezni, igaz nem a magyar, hanem a vörös zászló alatt) a Horthy-korszak hivatalos propagandája is főleg a trianoni sérelmekből táplálkozott, megjegyzem valahol érthető módon. A gond szerintem ott volt, hogy ostoba módon a "mindent vissza" logikáját követték, ami akkoriban nyilván erősebb és népszerűbb követelés volt, holott erre már akkor sem mutatkozott semmi esély (pontosan a fent említett demográfiai okok miatt). Aztán ez az egész keveredett az ősmagyar mítosszal és az irredenta elvekkel, amik ugyanúgy igazságtalanok lettek volna a többi ország szemszögéből nézve. Mindez oda vezetett, hogy a második világháború felé sodródó Európában akadt egy ország, amelyik ügyesen ki tudta használni ezt a gyengeségünket: a náci Harmadik Birodalom a két bécsi döntéssel gyakorlatilag magához láncolta diplomáciailag (és később katonailag is) Magyarországot. Horthy tehetetlen volt, a saját csapdájába esve nem utasíthatott vissza egy ilyen "ajánlatot", mellesleg tovább "fasizálta" a belpolitikai közbeszédet is. Ennek az ostoba revizionista retorikának köszönhetjük, hogy muszáj volt belépnünk a második világháborúba, közvetve pedig az ország szétlövésétől kezdve a nyilas uralmon át a Vörös Hadseregig minden kínt és szenvedést. Horthy későn jött rá, hogy ki kéne ugrani. A történelemben nincs olyan, hogy "mi lett volna ha", de talán ha a "jó" oldalra állunk/keveredünk... Persze a háború vereséggel zárult, a párizsi békeszerződés (egyébként ez van érvényben és nem a trianoni) pedig mindent visszaosztott oda, ahol volt (sőt egy pár települést még pluszban buktunk).

A kommunista éra alatt a trianoni téma tabunak számított (lévén főleg "baráti szocialista" országok határoltak minket), ez pedig cseppet sem segített a dolog feldolgozásában. Ennek folyományaként a rendszerváltás után lehetett ismét a témáról beszélni. Sajnos annak minden idő által okozta torzulásával együtt.

Az elmúlt huszonegynehány évben sajnos nagyon ritkán lehetett értelmes hangokat hallani akárcsak a területvesztéssel, akár a határon túli magyarsággal kapcsolatban. A szélsőjobb, illetve az ahhoz közelebb álló mérsékelt jobboldal nem tud azóta sem kibújni a Horthy-korszak retorikai csapdájából, sőt kurva nagy ipar épült az egész irredenta nagymagyarországos kultuszra. Eközben az MSZMP utódpártja és annak értelmiségi holdudvarában (gondolok itt az exszadeszes libsikre is) továbbra is tiltott a téma. Ennek "örömére" tényleg nincs értelmes párbeszéd se belföldön se a diplomáciában Trianonról és a határon túliság kérdéséről. Ennek "legszebb" megnyilvánulása az állampolgárságról szóló 2004-es népszavazás volt, ami politikai kultúránkhoz hűen egyáltalán nem a határon túliakról, sokkal inkább a már unalomig ismert Fidesz-Maszop párharcról szólt, aminek aztán az lett a vége, hogy még csak elég ember sem ment el szavazni. Mai napig szégyellem magam mind a nagymagyarkodók mind a román munkavállalókkal riogató ballib oldal helyett is.

A 2010-es Fidesz győzelem hivatott részben kiköszörülni a csorbát: lehetővé tették a külhoni magyaroknak, hogy magyar állampolgárok legyenek, ami (nem élcből), tényleg szép gesztus. A gond ezzel az, hogy semmilyen egyeztetést nem folytattunk a szomszédainkkal, így könnyen lehet, hogy ez a fegyver visszafelé sül majd el (az idő hivatott eldönteni). Mindenesetre a  pozitívum a gesztuson felül az, hogy a mainstream jobboldal a határrevízió helyett máshogy próbálja kezelni a dolgot, ami dicséretes. Nem úgy a szélsőjobb (a Jobbik és ami azon túl van), akiknek egyik kedvenc témája mai napig a revízió. Pedig igazán beláthatnák: nincs reális lehetősége, de értelme sem nagyon, hogy többségében már szláv vagy román népességű területek Magyarországhoz tartozzanak. Ugyanúgy ellentmondásos ez a retorika, ahogy a Horthy-korszakban volt. Hát semmit sem tanultak belőle?

A helyzet sajnos nem fest túl rózsásan a közeli jövőt nézve sem. Amiért így gondolom az az, hogy (amitől anno egyébként sokan tartottak) a Fidesz megadta a szavazójogot is a határon túli magyar állampolgároknak (vélhetően abból a feltételezésből kiindulva, hogy a ballibek szarakodása miatt eleve népszerűbbek), mondván, hogy "nem lehet állampolgár és állampolgár között különbséget tenni". Ez pedig a legálnokabb demagógia, ami létezik. A legrosszabb, hogy Bajnaiék is felültek a vonatra, ugyanis a kampány során a "Szakértő" is elejtett egy mondatot, hogy ők sem vennék el a szavazójogot. Hahó, teljesen meg vagyunk kergülve?

Félreértés ne essék, nem a határon túli magyarokkal van a baj, de ez a lépés mindenképpen átlép egy igazságossági határt!

A kérdésben az egyetlen számomra is vállalható álláspontot a 4K! fogalmazta meg kerek perec: nincs kompromisszum. Aki nem viseli nap mint nap a következményét a választáson meghozott döntésének, milyen alapon szól bele azok életébe, akikét igenis befolyásolja? És még mielőtt esetleges jobboldali olvasóim nemzetárulással vádolnának: az állampolgárság (főleg a nemzetiség kérdése) és a választójog kérdése igenis külön téma. A választójognak csak egyik meghatározó eleme az állampolgárság, ehhez kell még egy-két dolog (pl.: betöltött 18. életév, közügyektől nem eltiltás stb.), tehát a választójogi törvény eleve egy csomó korlátot szab. Mi sem látszik jobban, hogy azért a külhoniak nem fognak tudni ugyanúgy szavazni, ahogy a belföldiek, a jelenlegi megoldás alapján legalábbis tuti nem. Nem is lehet integrálni ilyen szabályozást, mert sehogy sem lesz igazságos.

A másik jogos pont, hogy aki nem tagja a közteherviselésnek (értem ez alatt az adókon túl a társadalombiztosítást stb.), annak nincs joga szavazni. Szerintem szükség lenne a választójogi törvényben meghatározott korlátokhoz hozzácsapni az adóilletőséget. Ez tökéletesen meghatározza, hogy milyen feltételek menténk kell valakinek Magyarországon adót fizetnie (az állampolgárságon túl pl. létérdek központja, tehát például hol él a családod vagy hogy melyik országban tartózkodtál többet stb.). Mondjuk, hogy aki legalább x évig (3-5 évig) nem Magyarországon adóilletékes, az ne szavazhasson, de ha mondjuk egy évben az lesz, akkor "visszakaphassa" ezt a jogát. Nem vagyok jogász, nyilván jobban is meg lehet ezt a dolgot határozni és fogalmazni, de annyival azért legyünk tisztában, hogy az adókötelezettség és az állampolgárság sem feltétlenül fedik egymást.

Persze a jelenlegi politikai berendezkedésnek esze ágában sincs ezen változtatni jelenleg: eleve túl sok a bizonytalan, egyszerűbb szavazóbázist építeni új "emberanyagból", mint a már meglévőeket meggyőzni. Kérdem én, hova vezet ez?

Hosszú távon ez semmiképp sem fenntartható modell. Egyrészt mert igazságtalan. Másrészt pedig ismét nekimegyünk a szomszédainknak, akik (ahogy szintén a 4K! fogalmazta meg helyesen) természetes szövetségeseink és nem az ellenségeink. Ahelyett, hogy kaukázusi zsebdiktátorokkal haverkodnánk, illene a szomszédainkkal békülékenyebb hangnemet megütnünk. Persze, ez nem csak rajtunk múlik, de nézzük meg, a történelemben mit értünk el a háborús retorikával! Komolyan gondolja bárki, hogy a székely autonómia ügyét azzal támogatjuk, ha kihúzzuk a románoknál a gyufát? Most már lassan 10 éve EU-tagok vagyunk, időközben pl. Románia is az lett. Nem lenne inkább célszerű békés eszközökkel lobbizni a külhoni nemzettársaink autonómiájáért (akár területi, akár "csak" kulturális értelemben)? Hiszen már most is mindenféle határellenőrzés nélkül látogathatjuk meg a Felvidéket! Volt az első világháború óta olyan, hogy ezt a jogot semmi sem fenyegette?

Én valahol bízok benne, hogy idővel talán a helyes útra térhetünk ebben a tekintetben is. Mert mit üzen ez a nap minden ma élő magyar számára? Egyrészt az összetartozást. Másrészt, hogy ellenségeskedéssel semmire se megyünk. Próbáljuk meg eltemetni vélt és valós sérelmeinket, majdnem 100 éves seb kínozza a nemzettudatot. Ideje lenne begyógyítani, és inkább a jövővel törődni.

Az utóbbi néhány évtized leghosszabb telén vagyunk túl (remélhetőleg most már tényleg jön a tavasz), ami ugyan nem volt brutális módon hideg, mégis ilyenkor valahogy mindig központi téma lesz a hajléktalankérdés, legalábbis a nagyobb városokban (Budapesten biztos). Nem volt ez másképp tavaly/idén sem, viszont mostanra már ez is politikai témává vált. Ez önmagában nem lenne gond, hiszen komoly társadalmi problémáról van szó, tehát közügy. A gond az, hogy minek apropóján vált azzá.

Sajnos (mint ahogy oly sok más területen is tapasztalható), egyre inkább kiviláglik, hogy a Fidesz ebben a kérdésben klasszikus módon (surprise, surprise) konzervatív álláspontot képvisel, annak is a legvegytisztább elitista jellemvonásaival, ami ellen pedig a "liberálisok" (vagy hívjuk őket akárhogy) rögtön elkezdenek ágálni. Én meg egyik oldallal sem tudok teljesen egyetérteni.

Mi is a gond? A rendszerváltás nagy változást hozott mind a közéletbe, mind az egyes emberek magánéletébe. Sajnos utóbbi kapcsán igen sokan kárvallottjai lettek a változásoknak, tömegével szűntek meg a munkahelyek, egyesek teljes anyagi kilátástalanságba kerültek, így az elmúlt 20 év alatt robbanásszerűen megnőtt a hajléktalanok száma. Mindezt köszönhetjük sok mindennek, leginkább annak, hogy a közélet (beleértve az elitet és a mainstream médiát is) magasról szarik azokra, akik a társadalom perifériájára kerültek. Ezen aztán nem segített sem a válság, sem a kimondottan szegényellenes politikát folytató kormányzat sem.

Mielőtt jobban belemennék a témába, hadd próbáljak meg egy (szerintem) közkeletű tévedést eloszlatni: hajléktalan bárki lehet, nem csak az alkoholista feleségverő iskolázatlan börtöntöltelék (szerintem ha ez igaz is, akkor sem az egyént kell elsősorban hibáztatni, inkább azon elgondolkodni, hogy miért is lehet valaki "ilyen"). Bárkivel bármikor előfordulhat olyan dolog az életben - elég csak az eladósodásra, a munkanélküliségre gondolni, nem beszélve bonyolultabb jogi vagy családi problémákról - aminek az lesz a vége, hogy az utcán találja magát mindenféle segítség nélkül. Tehát lépjünk túl azon, hogy ítélkeznénk, miért is lett valaki "csöves".

Visszatérve a fősodorhoz: igen, van hajléktalankérdés. Lehet a helyzetet jelenlegi állapotában hagyni? Aligha, senki sem szereti, ha elviselhetetlen bűz van az aluljárókban/utcákon vagy a BKV járatain, az egészségügyi kockázatokról nem is beszélve. Akkor mi a bajom a kormány politikájával? Az, hogy egy valós problémát meglovagolva próbálja a saját torz világképét bizonyítani. Értem ez alatt, hogy "megoldja" a helyzetet, miszerint az utcán lakni bűncselekmény, tehát aki ott van, azt majd jól elvisszük onnan, problem solved. Aztán a budapesti honpolgár meg hálás lehet a Fidesznek, hogy eltakarította a Blaha aluljárójából a húgyszagú hajléktalanokat. Igazából persze nem csinált semmit, a "többség" akaratát erőszakkal viszi keresztül, úgy, hogy közben nem oldja meg az igazi problémát (gy.k. a hajléktalanságot mint jelenséget), tehát ismét sikerült egy fontos gondot a szőnyeg alá söpörni látszatmegoldásokkal.

Sajnos a mainstream médiában olvasható ellenzőkkel sem tudok teljesen egyetérteni. Leszögezném, ők tényleg jót akarnak, jól teszik, hogy felemelik a szavuk az ilyen igazságtalanság ellen. Az üzenettel mégis baj van: nekem nem látszik, hogy megoldási javaslatokat tennének az asztalra, tehát az "átlagember" azt gondolja, hogy azért küzdenek, hogy a "csöveseket" visszaengedjék az aluljárókba lakni. Pedig ez sem jelent mást, mint a helyzet további eszkalálását, konzerválását. Persze javítson ki a kedves Olvasó, ha tévedek, én csupán a saját benyomásaim alapján gondolom így.

Mégis akkor hogy lehetne feloldani a látszólagos patthelyzetet? Véleményem szerint aktív állami (tág értelemben, mind állami, mind önkormányzati) szerepvállalással, tehát szolidárisak kellene lennie, oroszlánrészt kéne vállalni a helyzet kezelésében. Jelenleg sajnos ez kevésbé jellemző, nincsen erre szakosodott állami szerv, nincsenek igazán hatásos programok. Pedig sok mindenre szükség lenne.

Ajánlom először is ezt a videóriportot megtekintésre. Számomra fantasztikus és lenyűgöző dolog, hogy civil emberek ingyen, a saját éjszakáikat feláldozva próbálnak az utcán fagyoskodó hajléktalanoknak segíteni. Mégis valahol rettenetesen szomorúnak látom, hogy ezt a feladatot nem az állam látja el, sem a koordinálás sem a megvalósítás szintjén, szerintem ugyanis az nem túl igazságos, hogy a saját állampolgárait nem igyekszik megvédeni a fagytól, csak akkor, ha esetleg valaki van olyan kedves és felhívja a mentőket. Pontosan arra lenne szükség amit a menhelyesek vagy akármelyik másik hasonló civil szervezet csinál: szervezetten felkutatni ezeket az embereket, és megpróbálni segíteni rajtuk, ellátni őket.

A második dolog a hajléktalanszállók kérdése. Persze, Orbán Viktor a Czinege utcából úgy látja, hogy az embereknek nem az utcán van a helyük, hiszen van elég ágy a menhelyeken. Aki pedig egy kicsit utánanéz vagy esetleg járt már ilyen helyen, pontosan tudja, hogy milyen állapotok uralkodnak ott. Ugyanis a legtöbb hajléktalan nem jókedvéből alszik kint a mínusz 10 fokban a hidegben, ahelyett, hogy a szállón töltené az éjszakát. Egyszerűen fél attól, hogy meglopják, megverik, esetleg még durvább dolgot tesznek vele, így inkább fagyoskodik ott, ahol nagyobb biztonságban érzi magát. Ezekért az állapotokért nem a menhelyek a felelősek, ahol a dolgozók tényleg erőn felül próbálják ezt a nem túl hálás munkát elvégezni. Egyszerűen megoldatlan a helyzet, és kurva nagy forráshiány van. Pontosan ezért, szükséges lenne, hogy az állam beszálljon ezen a fronton is: egyrészt a meglévő szállók fejlesztésére kéne pénzt biztosítani, másrészt pedig új szállók megteremtésére (vagy építéssel, vagy a kurva sok kihasználatlan birtokában lévő ingatlan kihasználásával, átalakításával). Lehet, hogy létezik ilyen program, de hogy nem elég látványos - és ami még fontosabb -, nem elég nagyszabású és hatékony, az egyszer biztos. Természetesen nem gondolom, hogy ez olcsó mulatság lenne, rohadt nagy infrastruktúrát kéne kiépíteni, de könyörgöm az államnak pont az lenne a feladata, hogy a legelesettebb polgárait is segítse. És most itt nem négycsillagos szállodákra gondolok, hanem mondjuk olyan helyekre, ahol a személyzetet normálisan megfizetik (a szociális munkástól kezdve a vagyonőrökön át a takarítókig mindenkit), ahol lehetőség van az értékek megőrzésére, tisztálkodásra, mosásra, orvosi ellátásra satöbbi (tehát nem csak éjszakánként megszállni, hanem ott élni átmenetileg), mindezt európai szinten.

A harmadik dolog a társadalomba való beilleszkedés, hiszen ők legtöbbször a táradalom szélére sodródott emberek. Pontosan ezért szükség lenne, ha ezeken a szállókon lehetőség lenne nem csak a napi szükségletek kielégítésére, hanem komoly integrációs programokban való részvételre is. Gondolok ez alatt tanulási lehetőségekre, munkalehetőségre (képzések, toborzás), sőt tovább megyek: pszichológusokra, terápiás szakemberekre, akik segítenék az újra-beilleszkedést, nagyon sokan súlyos lelki gondokkal is küzdenek, gondoljunk csak az alkoholizmusra mint tünetre (persze ez sem mindenkire igaz). Tuti, hogy ilyen szolgáltatás most is létezik, de szinte biztos, hogy az állam nincs jelen ezen a területen, holott feladata lenne.

Persze most a nálam jobboldalibb és konzervatívabb olvasó felhúzza a szemöldökét: miért kéne az én adóforintjaimból akárcsak egy fillért is ilyen célokra áldozni? Azért, mert téged is zavarnak a "csövesek", és szeretnéd, ha nem lenne ott a bolhás-tetves-húgyszagú-büdös-fertőző ember. És attól, hogy a rendőrök esetleg elviszik, az a szerencsétlen még ugyanolyan marad, sőt megnyugtatlak, hogy egy hét múlva ugyanott lesz. Ha nem pont ő akkor majd egy másik hajléktalan. Ahelyett, hogy adhoc, ámde teljesen felesleges és olykor nevetséges (csúszásveszély!) intézkedésekkel próbálnánk a helyzet megoldását tettetni, inkább a probléma gyökerével kéne kezdeni valamit. Hidd el, hosszú távon jobban megérné, még neked is.

Hadd szóljak még arról a közkeletű véleményről, hogy a hajléktalanok bűnözők. Szerintem ilyen szinten nem lehet általánosítani, még akkor sem, ha mondjuk a fentebb említett pszichológiai gondok miatt néhányan közülük valóban agresszívak és bűncselekményeket követnek el. Az persze igaz, hogy mint minden társadalmi periférián, itt is felüti a fejét a bűnözés, a mindennapi élet részévé válik. Ettől függetlenül én sokkal inkább áldozatnak látom őket. Egyrészt áldozatai egy egyáltalán nem szolidáris piacorientált rendszernek, másrészt áldozatai a valódi bűnözőknek. Nem hiszem, hogy hatalmas titkot árulok el azzal, hogy Budapest utcáin létezik néhány nagyon jól szervezett bűnbanda, akik az utcán élő embereket fenyegetéssel és egyéb eszközökkel arra használják, hogy kéregessenek, természetesen a "megkeresett" pénz töredékét a koldusnak hagyva, olykor egészen elképesztő körülmények között tartott kisállatok kölcsönbe adásával. Érdekes módon nem sok olyan hírt láttam, ahol a rendőrség ilyen jellegű maffiahálózatot számolt volna fel.

Persze, lehet, hogy nincs igazam a megoldásokat illetően, viszont mindenképp szükség lenne arra, hogy az állam, mint közösség komoly szerepet vállaljon az ilyen jellegű társadalmi gondok megoldásában a civil szervezetekkel karöltve. Közösen kéne arról gondolkodni, hogy mit tehetünk azért, hogy legalább ennyivel jobb hellyé varázsoljuk a helyet ahol élünk.

Kissé elmaradt mostanság a blogolás, de ennek nem csak lustaságom volt az oka, hanem egyszerűen nem találtam olyan témát, amiről kedvem lett volna írni. Van néhány általánosabb téma talonban, és úgy is volt, hogy a napokban írok az egyikről, de "hálistennek" a tegnapi (illetve közvetve a mai) napi hírek megadták a lehetőséget, hogy valami aktuálisról szülessen írás.

Ez pedig nem más, mint a közelgő választások előszele, amitől már most fogom a fejem, pedig ennél már csak mélyebbre süllyedhet a magyar politikai elit (szándékosan nem úgy írom, hogy "mi").

Történt ugyanis, hogy tegnap a nagy ellenzéki összefogás kapott egy hatalmas zakót a Fidesztől Dunakeszin. Persze, lehet mentegetőzni és magyarázkodni, de valljuk be: se Bajnai, se az MSZP nem tudott olyan bravúrt bemutatni, hogy beelőzzék a Fideszt. Nem hogy külön-külön, de "Együtt" számolva sem. Én ennek mondjuk nem feltétlen tudnék örülni egy évvel a választások előtt egy példátlanul negatívan megítélt kormány ellenében, de ők tudják. Persze nem kell túl nagy feneket keríteni a dolognak (én sem erre akarom kihegyezni a bejegyzést), de nem ártana, ha a két nagy ellenzéki agytröszt egy kicsit magába szállna. Ugyanis egyre világosabb, hogy nem az "összefogás" mentén kéne gondolkodni (értsd: Bajnai vagy Mesterházy holdudvara fogja az ellenzéket vezetni jövőre), mert a választókat nem ez érdekli, sokkal inkább, hogy valami újat mutasson az ellenzék, hogy valódi alternatíva legyen a politikai palettán, ami elég hiteles tud lenni ahhoz, hogy az amúgy pesszimista és inaktív választókat meg tudja szólítani, hogy valóban változást tudjon hozni a politikai kultúrába, meg úgy egyébként a hatalomgyakorlásba. Mind Bajnai, mind Mesterházy ezt illetően kurvára el vannak tévedve.

Az MSZP pár héttel ezelőtt "sikerrel" bemutatta kisfilmjét, ami elmondta, hogy mennyire kurva szar hely most Magyarország, de majd ők megmutatják, hogy kell ezt. Nem ragoznám tovább a dolgot, szerintem kb. magáért beszél, hogy kiderült, a videóanyag nagy részét összeschmittelték, és rohadtul nem kerültek vele előrébb. De legalább tudjuk, hogy tökmindegy kikkel van tele a pártvezetőség (értsd: kivénhedt kommunistákkal vagy "fiatalokkal"), a lényeg nem változik: az MSZP nem tud újat mutatni, pontosan az a demagóg/hazug párt maradt, ami eddig is volt.

Sokkal érdekesebb Bajnai "húzása". Tavaly október 23-án kint voltam a Milla tüntetésen, inkább érdeklődként mint Bajnai-fanként (a "Nem tetszik a rendszer" tüntetésen is részt vettem, ami sokkal jobb volt szerintem). Ettől függetlenül ott és akkor úgy tűnt, hogy valami végre fel tudja kavarni a magyar politika állóvizét (mocsarát?), és egészen vállalható és követhető tervvel állt elő a bagázs. Akkor még úgy láttam, hogy az ellenzéknek tényleg jó lenne egy "zászló" alá beállni, mert csak így lehet esélye a Fidesz ellen. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez csak álom.

Egyrészt rögtön elindult a média és a civil szféra egy bizonyos részéről (pl.: Milla) a nagy "Bajnai-mosdatás", amivel azt akarták bizonyítani, hogy Bajnai nem "úgy" volt tagja a Gyurcsány-kormánynak, neki semmi köze nem volt ahhoz, ami ott zajlott, ő csak szakértett és pont. A gond ott van, hogy elég sokáig volt ő az NFÜ feje, irdatlan mennyiségű EU-s támogatás szétosztásáért felelt, ami fogalmazzunk úgy, nem volt egy hatalmas sikersztori. Ennek tetejében tényleg miniszter volt kedvenc Ferencünk alatt, és nem igazán rémlik, hogy ő mennyire ellenezte volna akár a 2006-os eseményeket, akár a kormányzásnak nevezett ámokfutást. Ha nem is értett vele egyet, szép csöndben lapult, mint szar a fűben, majd amikor MSZP nem talált miniszterelnököt, akkor úgy esett, hogy betölthette ezt a posztot. Persze mindez nem lenne akkora baj, ha egy ilyen politikai visszatérés során kicsit magával is sikerült volna szembenéznie, és számot vetnie a nyilvánosság előtt (amire egyébként felszólította az MSZP-t). Erre azonban nem került sor, az őt körülvevő politikai holdudvar, inkább a "magyarosabb" utat választotta: a mosdatást. Aztán persze kiderült, hogy ez nem sikerült, amire azért sikerrel rá is játszott az ország "legnagyobb civil szervezete", ami az adófizetők pénzén fasza lejárató kampányt indított ellene (sikerült is 5% körülre apasztani az új politikai tömb támogatottságát).

Másrészt ott van az "ellenzéki együttműködésnek" csúfolt hatalmi helyezkedés tragikomikuma. Először sikerült az LMP-t szétbarmolni, aminek az lett a vége, hogy a társaság kevésbé gerinces része szépen odasomfordált Gordonékhoz, aztán elkezdődött a teljesen fölösleges szarakodás az MSZP-vel, ami egy egyáltalán nem biztos választási győzelem esetére döntené el, hogy akkor ki és pontosan mit is kap a húsosfazékból. Az, hogy az országgal mi lesz esetleg, az kurvára másodlagos, ugye?

És akkor most itt jön ez (forrás):

Hihetetlen, hogy Bajnai "Szakértő" Gordon és társasága hosszas gondolkodás után erre jutott. Mivel lehetne választókat meggyőzni? Írjuk oda, hogy akkor ennyi volt a tojás, most meg patásördögorbán idején ennyi. Ezt majd jól megérti az Átlag Magyar Választópolgár, hiszen mi sem bizonyítja jobban, ki itt a legény a gáton. Mert majd ha Gordon lesz a főnök, akkor rögtön olcsóbb lesz a kaja meg a sör meg a pina, ezért szavazz rá. Remélem, hogy az elkövetkezendő egy évben ilyen, és ehhez hasonló plakátokkal fog menni a kampányolás.

Nem mondom, Orbánnak tényleg van abban szerepe, hogy az infláció meg a devizaárfolyamok szállnak el a picsába, de köszönöm szépen, én ebből így nem kérek. Egyrészt mert ez így rohadt mód demagóg (egy kormányváltástól még önmagában nem lesz olcsóbb a kenyér), másrészt mert bizonyítja, hogy sajnos megint hülyének vagyunk nézve, az állítólagosan értelmiségibb ellenzék által is. De legalább most adtak elég muníciót a magyar mémgyárnak pár napra.

Ne feledkezzünk meg közben a Fideszről sem. Mára a Metropolt és a Nemzetet hányták tele ezzel a szeméttel adóforintokból (forrás):

Külön nem kezdeném el kivesézni, hogy a rezsicsökkentés mekkora demagógia úgyszintén (talán majd egy másik poszt alkalmával). Legyen annyi elég, hogy amíg a villanyra meg gázra ma kevesebbet fizetünk, majd a kenyér (vagy a tojás) fog többe kerülni, amit már a magyar szinte észre sem fog venni. Persze az áram végfelhasználói árának kétharmada így is az állam zsebében landol. (Meg sem említem, hogy az LMP kivételével az összes parlamenti párt üdvözölte a rezsicsökkentést.)

De nem akarok túlzottan eltérni a bejegyzés apropójától: ami most történik az nem más, mint a magyar választók újbóli megvásárlása, kilóra. A kormányon lévő párt elkezd szépen lehetőségeihez mérten osztogatni, az ellenzék pedig bebizonyítja, hogy "rosszabbulélünkmintnégyéve", és olyan ígéretekkel jön, amiről úgy gondolja, hogy majd könnyen megérti a nép. A gond az, hogy közben egy országot tesznek tönkre, mert nem a valós problémák megoldásával foglalkoznak.

Számomra kezd egyértelművé válni (na jó, már egy jó ideje azzá vált), hogy a jelenlegi jobboldali és (neo)liberális (baloldalinak azért nem nevezném) politikai elit ennyit tud. Valahogy elhitetni a népességgel, hogy ők többet adhatnak nekik (poszt-kádári reflex), majd bekerülni a hatalomba, gyorsan kiépíteni a haveri elosztórendszert, aztán amikor jön a következő választás, akkor újra kezdődik az egész. A leginkább szomorú, hogy ennek a két tömbnek a kezében van a mainstream média igen nagy része, tehát az agymosás garantált.

Van remény? Talán. Öröm az ürömben, hogy azért van a politikai játszótérnek egy kicsi, de nem jelentéktelen szeglete, ahol úgy tűnik még nem mentek el otthonról: a formálódó LMP-4K! szövetség nem szállt be a játékba, bízok benne, hogy ez így is marad.

Mert a 2014-es választásoknak nem arról kéne szólnia, hogy hány forint a tojás, vagy hogy hány százalékkal csökkenti a rezsit a kormány, hanem arról, hogy hogyan kerül ki az ország a politikai-közjogi-gazdasági-kulturális-morális gödörből. Hogy végre a politikai elit rá legyen arra kényszerítve, hogy ne csak a hatalmat akarja megszerezni, hanem valóban kormányozni is tudja az országot. Aztán az út végén még az is lehet, hogy ott lesz az olcsóbb tojás meg az alacsonyabb rezsi, de a lényeg most nem ez, hanem az út, ahogy eljutunk odáig.